Bővebb ismertető
MAI MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZET
Contemporary Art from Hungary
ROMVÁRI MÁRTON MŰVÉSZETÉRŐL
Romvári Márton nonfigurativ művészetére a réteges építkezés, a térbeliség, a dinamika és a fény jellemző. A természet erőit kutatja, miközben intuitív, kísérletező energiája a kifejezés új útjai felé tereli alkotómunkáját.
Az egyik ilyen fejlemény, hogy az utóbbi időben ismét kilépett a térbe, csak most alumínium-konstrukciókat készít. A művész bevallása szerint, a fém csillogása érdekli, mert emlékezteti a vásznain alkalmazott lakkfelületekre, illetve a „kimozdulás" modellezése foglalkoztatja. Ezáltal feltárul az átjárás festményei és plasztikái között, hiszen ugyanannak az alkotói folyamatnak, ugyanannak a művészeti problémafelvetésnek a részei.
Szintén űj sajátosságként könyvelhetjük el a vonal, a kontúr képépítő szerepének felerősödését: görbülnek, kiegyenesednek, megduplázódnak, megvastagodnak vagy auraszerű tónust kapnak. Minden esetben rezgéssel telítődnek, miközben egymást metsző vagy egymással párhuzamosan futó röppályákat írnak le. Érdemes még röviden utalni az árnyék megjelenésére. A függő szobroknál, a megvilágításból adódóan óhatatlanul keletkeznek és bizonyos festményeken is feltűnnek talányos, álomszerű tereket létrehozva.
Romvári képeinek világa elhagyni látszik az organikus közeget, a sejtszerű áramlást. A mikró léptéket felváltja a makró lépték, nem pusztán a nagyméretű vásznak miatt, hanem mert a látószög kiszélesedik. A fénnyel telitett formák esetében szilárdulási folyamat figyelhető meg, tömörebbé válnak, domborzati felületek képződnek. Korábbi művei a plazmaállapottal hozhatók összefüggésbe. Ugyanakkor a plazma nem csak a biológián belül értelmezhető, hiszen a csillagok alapeleme is. Új kompozíciói mintha űrpanorámákat vetítenének elénk, keringő égitestekkel, meteoritokkal. Igy a vonalak már nem annyira mikroszkopikus, mint inkább csillagközi távokat mérnek, másfelöl olyan térhálót működtetnek, amely mozgázisrányokat kijelölve hangolja össze a képelemeket. Megszabott rend és interakció, vagy ha tetszik, a bolygók tánca. A kozmikus mozgások és az egyéni sorsok között pedig ősidőktől fogva analógiát tételeznek. Itt is beszélhetünk epfajta megszemélyesülésről. Megérintett például a művész azon kijelentése, amikor rámutatott az egyik képre, hogy portré.
Természetesen nem konkrét arcképről van szó, de figyelmeztet e kompozíciók személyes aspektusaira. A különféle formák egymáshoz való viszonya emberi történetekkel, élethelyzetekkel, kapcsolatokkal is párbeszédbe elegyedik.
Romvári művészete -akárhonnan is nézzük- álom, világűr, személyes viszonylatok, íves és szögletes formák összemontírozásán alapuló formanyelv és rendszerépítő törekvések mellett a kiszámíthatatlant is integrálja. Hogy ez mit jelent az alkotás közben, misztérium - és így van jól. Hogy ez mit jelenthet nekünk nézőknek, ennek kapcsán egy francia kifejezés jut eszembe, amely André Gide regényíróhoz kötődik és a modern irodalom kulcsfogalmává vált: az acte gratuit, vagyis a véletlen és a váratlan beemelése a műbe, ami fellazítja az érzékelés és a gondolkodás kötöttségeit. Szemlélve Romvári Márton kompozícióit (legyenek azok festmények vagy plasztikák), tekintetűnkkel követve a vonalakat, nem tudjuk hová visznek, mivel találkozunk közben, és hogy fogunk rá reagálni. Ez pedig a szabadság szédítő élményével ajándékoz meg minket, más szóval, a kalanddal.
Mészáros Zsolt művészettörténész
2001-ben szereztem diplomát festő szakon a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, harmadik generációs képzőművészként.
Számos önálló- és csoportos kiállításon, nemzetközi vásáron, aukción volt lehetőségem bemutatni formanyelvvé rendeződött világomat, hagyományos festészeti technikával és a képalkotás egyéb lehetőségein keresztül is.
Kíváncsian figyelem a változást, miközben a biomorf képzelet tartományaiban bolyongok. Nincs cél, hiszen nem lehetséges célbaérni, mivel a világ alaptermészete a magas entrópiára való törekvés. Folyamatosan úton vagyunk, az út egy időpontját kiragadva, csak felvételt készíthetünk a nagy egyensúlyrendszer egy-egy pillanatáról.
Romvári Márton