Roskó Gábor kiállítása [antikvár]

Részlet: "Gondolataiba merült elefánt ballag a felhőkarcolók alatt (No. 5. Úgy látszik, minden elveszett); derűsen locsolja növénykéit egy furcsa lény (No. 1. Egyik nap olyan, mint a másik); kecses lábtartással harmonikázik állatbarátunk (No. 12. Mégis van mentség): akár egy mesekönyv lapjait forgathatnánk. A tizenkét rajz, mely itt következik ízlésünk képzeletünk és találékonyságunk szerint mesévé lehetne fűzhető, ha... Ha nem látnánk át hamarosan, hogy nem valamelyik posztmodern Micimackó meséjét látjuk-olvassuk itt, nem egy csekélyértelmű medvebocs bájosan céltalan, kanyargós dödögése rajzolja fel majd a históriát. Micimackó nincs, és aki van, az mélységesen komoly, értelmes és megbízható úriember: szolid mosoly(no. 6. Az emberi jóság mérhetetlen), átható pillantás (mélyén megértés és ítélet), erkölcsi bizonyítvány és aktatáska. És nincs mese: mese nincs."