Rubáijat [antikvár]

Részlet:"A neíshaburí tudós: Omár KhájjamA neishaburbeli Ábolfáth Omár-ebn-e Ebrahim-e Khájjami (Khájjam1) a tizenegyedik század derekán, 1048-ban, Neishaburban látta meg a napvilágot. Ez a város már az óperzsa (Akhaimenida) korban, a Szaszanida Birodalom korában és az iszlám korban is nagy jelentőséggel bírt, mindig a nagyvárosok közé tartozott. Tudósunk a Szeldzsuk Birodalom idején (1037-1194) élt, szülőföldjén nőtt fel, ott ismerkedett meg korának tudományával.Omár Khájjam inkább matematikusként, filozófusként és csillagászként vált ismertté hazájában és nyugaton; 1 074-ben, a szeldzsuk szultán, Málék Sah kérte meg, hogy hozzon létre egy csillagvizsgálót Eszfáhan városában, illetve ugyanebben az évben, a már említett szultán kérésére megreformálta a naptárrendszert, ami pontosabb lett a Gergely-naptárnál. Matematikusként is híres volt; a harmadfokú egyenletek megoldásáról vált közismertté. Filozófusként is ismert: Avicenna egyik értekezését fordította le perzsára (Al-qera'). Állítólag (Imám) Mohámmád-ebn Gházzali (1058-1111) perzsa teológus és filozófus is nála tanult. Kháj-jamnak számos titulusa volt: imám, tudós, csillagász, matematikus; mindez annak bizonyítéka, hogy a kor értelmiségének körében milyen nagy tiszteletnek örvendett.Kortársai sokáig leginkább tudósként emlegették; később azonban négysoros versei (rubái) is több könyvben, több helyen napvilágra kerültek; ezt követően neve mint közkedvelt költőé is szóba került. Sok könyvben tárgyalják, értelmezik műveit; irodalomtörténészek különbözőképp vélekednek róla és négysorosairól; néha olyan verseket is neki tulajdonítanak, amelyek teljes mértékben ellenkeznek alapeszméivel, illetve más költők műveiben is fellelhetőek.Omár Khájjam olyan korban élt, amikor a dogmatizmust és vallási radikalizmust képviselő dogmatikus vezetők nem tűrtek el semmiféle olyan véleményt, amely ellentmondott az ortodox nézeteknek. Ezért költőnk, akinek nézetei a világ örökkévalóságáról, az ok-okozat törvényének megdönthetetlenségéről és a lélek szellemi feltámadásáról szóltak, nem merte azokat nyilvánosan hangoztatni; inkább óráin beszélt azokról. A vezetők ugyan nemtetszéssel fogadták filozófiai kétkedéseit; széles körű hírnevére és tekintélyére tekintve nem tudtak és mertek nyíltan ellenkezni vele.1131-ben bekövetkezett halálát követően csak évek múlva kerültek a köztudatba őszinte - a jámbor lelkekhez szóló , kertelés nélküli, egyszerű nyelven fogalmazott négysorosai. Sokan átvették gondolkodásmódját, hasonló verseket költöttek.Khájjam nem tartozott semmiféle, a korában működő felekezethez, csoportosuláshoz, őt szkeptikus tudósként ismerik; és ugyan a misztikusok (Szúfik) igyekeztek hozzáférkőzni, költőnk nem alkalmazkodott hozzájuk, mivel nem tudott tanaikkal, szellemükkel azonosulni.Filozófusunk tisztán, világosan gondolkodott; száraz filozófiai eszmefuttatásait - melyek kendőzetlenül beszéltek a valóságról, a tényekről - igyekezett a természeti elemekkel vegyíteni. Gondolkodásában az Operzsa Birodalom nagysága, hatalma került mindig előtérbe; ez a gondolkodás egybeesett az akkori társadalmi vélekedéssel is: siratta a hatalom, a pompa, a hősök elmúlását, pusztulását. Az ember és tetteinek1 Ez a szó a perzsa nyelvben sátorkészítőt jelent; valószínű a tudós édesapja vagy nagyapja foglalkozása lehetett."