Samodai József 1920-1984 [antikvár]

Gerinc sarkai kissé megnyomódtak.
Előszó részlet: A szellemi képességek, adottságok magvát a teremtő Isten oltja be az emberek lelkébe, de Ő ajándékozza meg az embert azzal is, hogy a növekedéshez, a kibontakozáshoz, a termés beéréséhez elegendő kegyelmet ad. Ez történt Samodai Józseffel is. Egyszerű és mélyen vallásos falusi családban született. Már kisgyermek korában édesapja bicskájával különböző figurákat kezdett faragni. Elemi iskolás korában kitűnt társai közül rajzaival, amire tanítója is felfigyelt. Meghatározó volt életére, hogy egészen fiatalon találkozott a szülőfalujában templomi festmények restaurálását végző Pandúr József festőművésszel, akitől nemcsak biztatást kapott, hanem foglalkozott is továbbképzésével. Gondviselésszerű volt, hogy dr. Somogyi Antal, Mosonszentmiklós plébánosa, a közép-európai hírű művészettörténész, a későbbi győri székesegyházi nagyprépost is felismerte képességét, és ő irányította Borsa Antal festőművész-szobrász-restaurátorhoz. Neki nemcsak segítőtársa volt a győri Székesegyház Maulbertsch által készített mennyezetfreskók restaurálásánál, hanem nála magánúton elvégezte mindazt, amit az Iparművészeti Főiskolán elsajátíthatnak az ott tanuló diákok. Emellett lehetősége nyílt arra, hogy vezetésével az iparművészet minden ágában saját maga is alkothasson. A jó magból Isten segítségével így növekedhetett ki az a bőséges, jó termés, amit Samodai József élete folyamán alkotott.