Serta Jimmyaca [antikvár]

Ferenczi LászlóJIMMYRóma, 1968. novemberA Varsói Szerződés öt tagállamának prágai bevonulása miatt az olasz hatóságok engem büntettek és még néhány olyan kelet-európait, akik gyűlöltük a Varsói Szerződést, és annak minden vonatkozását: csak késéssel kaptuk meg a beutazási vízumot. Még Pesten egy török újságíró vendégem azt jósolta (tévesen), hogy Románia következik, a látványosan önálló román külpolitika miatt. Rómában hamarosan kiderült, hogy a prágai bevonulás csak néhány kommunistának fájt, mindenki mást közömbösen érintett. Találkoztam az olasz KP egyik Lenint fordító tagjával. Azt mondta; a választásokon mindaddig a kommunistákra szavaz, amíg nem kell tartania attól, hogy megnyerik a választásokat. Azt is mondta: az Olasz KP nem haladó párt, amiért a prágai bevonulást ellenzi, hanem csupán a legkevésbé reakciós.Rég esedékes volt a római út, hiszen gyermekkoromban ókor történésznek készültem. Elsősorban Ferrero és részben Mommsen hatására. Egyébként ez volt az első nyugati utam és életemben először egy teljes hónapon keresztül minden nap erőfeszítés és késedelem nélkül olvashattam a nagy nyugati lapokat.A nagy amerikai, angol, francia és olasz lapok a nagy gazdasági válságról és a kapitalizmus csődjéről beszéltek. Akkor még nem tudtam, hogy ez a sajtó visszatérő toposza. És még azt sem tudtam, csupán egy félévvel később Brüsszelben tudtam meg, amikor egy cikkét elolvastam a varsói szövetség geneziséről, hogy a híres párizsi napilap, a Le Monde Moszkva érdekeit képviseli, amit a naiv, jóindulatú nyugati antikommunisták nem érzékeltek, mert hiányoztak történelmi ismereteik.Furcsa érzéssel olvasom el a fenti sorokat. Ki emlékszik ma már a Varsói Szerződésre, a prágai bevonulásra, és az önálló román külpolitikára? És arra, hogy 1968. novemberében Rómában kétszer is olyan általános sztrájk volt, hogy még a nyilvános WC-ék is zárva tartottak és külföldre nem lehetett telefonálni. Ki emlékszik még arra, hogy külföldre (Olaszországban is) csupán a telefonközponton keresztül lehetett telefonálni. Most odaülök a telefonkészülék mellé, vagy mobiltelefonomon, bárhol is legyek, és a világ legtöbb táján azonnal felveszik a telefont.Jimmy bizonyára emlékszik rá. Nemcsak azért, mert univerzális érdeklődésű és tudású ember, hanem azért is, mert jó emlékezete van. Filozófus létére történeti emlékezete is. Volt, amikor egy-egy esemény megítélésében különböztünk, de a tények viszonylagos ismeretében nem volt köztünk különbség. Viszonylagos, írom, mert ki ismeri egy esemény teljes történetét? Első találkozásunk már rég múlt történeti korszakban történt, jó harmadszázada. Emberi mértékkel számítva régen, de történeti lépték szerint is. Mindez nem jelenti azt, hogy megöregedtünk, ő bizonyára nem, hiszen kisgyerek apja, és ontja az érdekesebbnél érdekesebb könyveket.