Sinkó István [antikvár]

A huszadik században a festészet sokáig el volt tárgy nélkül is. Az a pozitivista gőg, amit az impresszionisták a tudományok oldalvizén a művészetbe hoztak, a megismerés részévé (is) tette a képzőművészeti újítást. Festeni, szint tudományos kísérlet. A század- és ezredvégen ismét erősen érvényesül a művészetben a tény, hogy az ember spirituális lény. A művész világhoz való viszonyának ez döntő eleme. Ha például a művész "képet csinál", akkor azok a hagyományos rezonanciák kezdenek megszólalni, amelyekről a modernek tudtak - és néha a régiek is érezték-, hogy a téma és a művész lelkének összhangzatából támadnak alkotó energiáik. Ebből az alkotás-lélektani mérlegbe a festő tudása a piktúra történetéről, vagy éppen saját családjának privát története éppúgy belejátszik, mint az emberi tudásnak a kollektív tudattalanában rejtőző, igazán csak a művészet számára hozzáférhető forrásai.