Somogyi Gábor [antikvár]

Világunk tele van talmival, a sorozatban gyártottal, az anyagilag, szellemileg igénytelennel - a művészetben is. Az életmód felgyorsulásával együtt mintha a művészetben is hódítana az arcnélküli, a személytelen tárgyak világa. Még a művészetben is a másikhoz igazodik. Elveszőben a személyiség, az igényesség, a kéz egyénisége. A művészetben való hitünket, érzéseinket próbálja visszaállítani Somogyi Gábor. Képi világát egyéni felfogás, egyéni módszer jellemzi, noha ezzel együtt nem tagadja az emberiség művészetének tápláló gyökereit. Felfogása, egyedisége abban rejlik, hogy noha szemlélete korszerű, kompozíciós elemei maiak, mégis formai felfogásában - zománcművei egy jelentős részében visszacsatol például a bizánci művészet eszményeihez, melyre jellemző volt, hogy nem igazán az életszerűségre, hanem egy sajátos átszellemülésre törekedett, ábrázoló eszközrendszerében egyfajta tömör szemléletet valósított meg, melyben nagy szerepet kapott a vonalasság, a linearitás.