Szabadkígyósi tájvédelmi körzet [antikvár]

A régészeti ásatások alapján tudjuk, hogy e terület már a rézkorban (az i. e. 3. évezredben) emberi település volt. A mai Szabadkígyós községtől délkeleti irányban levő kurgánmező területén több úgynevezett gödörsíros (Jamnaja kultúra) és szarmata kori temetkezésen kívül két rézkori településrészletet tártak fel. A halommező legnagyobb része szikes legelőterület. Ezt egykori vízfolyások sekély medrei tagolják. A magyarságnak e pusztán való megtelepedésére a honfoglaláskori temetők adják az első bizonyítékokat. Ezeket régészetileg 1962-ben és 1968-ban tárták fel. A honfoglalástól kezdődően Kígyós térsége kisebb-nagyobb megszakításokkal lakott terület volt. A területet 1418-tól Ajtósi László földbirtokos uralta, majd a török megszállás idején elnéptelenedett a vidék. 1720 után a Harucern család tulajdonába került, akik önálló majorságot alakítottak ki: Ókígyóst. 1803-ban került a családba gróf Wenckheim József Antal, aki tulajdonába kapta a kígyósi pusztát. Ő alapította 1815-ben Újkígyós községet 100 család Torontál megyei dohánykertész letelepítésével. A felszabadulás idejéig Ókígyós mint grófi majorság létezett. 1950-ben nevezték el a települést Szabadkígyósnak, ekkor indult el a községi fejlődés útján. Az utóbbi negyedszázadban nagyarányú fejlesztés (közművesítés, útépítés) volt, de a táj harmóniáját megzavaró átalakításra nem került sor. A lakosság jókora része Békéscsabára, Gyulára és Újkígyósra jár dolgozni. Az egymáshoz közel levő Szabadkígyóst és Újkígyóst 1977-ben közigazgatásilag is összevonták. A települések legerősebb közös gazdasági egysége az Aranykalász Termelőszövetkezet. Országosan is jóhírű iskolája a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakiskola, amely a műemlék kastélyépületben működik. A Szabadkígyósi Tájvédelmi Körzet létesítésére 1977. júniusában került sor. Ezt az országos jelentőségű védett terület kialakítását az itt még nagy területen megtalálható szikes legelők és az Alföldre egykor jellemző erdős-puszta maradványok, valamint ezeknek jellegzetes növény- és állatvilága tették szükségessé. A szélsőséges természeti viszonyok a terület nagy részén a gazdálkodást a külterjes állattenyésztésre korlátozták, ezért természeti értékei még megmaradtak. A pusztával határos park, a műemlék kastély, templom, a közelében levő műemlék magtárral jelentős kultúr- és gazdaságtörténeti értékeket képviselnek. A természeti, kultúr- és gazdaságtörténeti értékek együttesének megóvása és a gazdálkodás összehangolása csak átfogó természetvédelmi intézkedéssel, tájvédelmi körzet kialakításával valósítható meg.