Szalay Sándor nyomtatásban megjelent tudományos munkái 1932-1969 1-2. [antikvár]

Jelen vizsgálatok célja gázkeverékek dielektromos állandójának megvizsgálása, 1. adott hőmérsékleten különböző keverési arány, 2. adott keverési aránynál különböző hőmérséklet mellett. Feladatunk annak a megvizsgálása, hogy érvényes-e a keverési szabály, helyesebben, hogy a dielektromos állandóból alkotott milyen kifejezés lesz a keverésnél additiv tulajdonság. Egy régi kisérleti munka N^ és H^ keverésénél az c — 1 kifejezés additivitását találta.^) Debye dipól elmélete a dielektromos állandóról alkotott felfogást azóta nagy mértékben megváltoztatta, érdekességre tarthat számot az a kérdés, hogy hogyan változik a keverék dielektromos állandója a hőmérséklettel, ha az egyes komponensek számottevő dipólmomentummal birnak. Milyen látszólagos eredő momentum lép fel, mint az összetevő molekuláris momentumok eredője. Jól ismertek a kémiából és a fizikai kémiából az asszociációs jelenségek. Ezeknél a molekulák kettesével hármasával komplikáltabb molekula csoportokká állanak össze, anélkül, hogy kémiai kötésről (akár homöo- akár heteropoláris értelemben) lehetne bebeszélni. Az ilyen molekuláris asszociációt az jellemzi, hogy a kémiai kötéstől eltérőleg, a résztvevő molekulák eredeti tulajdonságai az asszociácio folyamán nem változnak meg számottevő mértékben, a felszabaduló energia igen kicsiny, az asszociációs erők tulajdonképen multipólusok kölcsönös hatásainak tekinthetők. Ez a feltevés egészen plauzibilis, hiszen a Van der Waals-féle állapotegyenlet levezetésénél felvett molekuláris kölcsönhatásokat is sikerült Debye-nek, valamint követőinek W. H. Keesom és F. ZwiCKY-nek multipólusok erőtereinek kölcsönös hatásával értelmezni.^) Az egy csoporttá asszociálódott molekulák lehetnek egyformák vagy különbözők. Közöttük és a szabad molekulák között kémiai 1) K. Tangl : Ann. d. Phys. 26, 1908, S. 59. 2) P. Debye: Phys. Zeitschr. 21. p. 178. 1920 ; 22. p. 302. 1921.