Bővebb ismertető
Egy látszatszerűségekre alapozott, a kimondhatatlanságok koloncait hordozó periódus: a hetvenes és a nyolcvanas évek - amikor a szocialistának nevezett rendszer vontatott, lassú agóniával múlt ki, s a keleti blokk gyenge léggömbként durrant szét -, és a rendszerváltásnak nevezett fordulatot követő, valóságos bizonytalanságokkal átszőtt, egyre kaotikusabbá váló időszak: a kilencvenes évek - kapkodó, perspektívákat felmutatni képtelen jelen korunk - teremtette, teremti meg Szanyi Péter szobrászművész munkálkodásának tereit és idő-kereteit, dimenzióit. A huszonöt esztendővel ezelőtt a főiskoláról kilépő - a mester a kitűnő művészpedagógus, Somogyi József volt műveivel önálló és kollektív kiállításokon bemutatkozó és később rendszeresen szereplő, majd egyre jelentősebb alkotásokkal életművet alapozó szobrászművésznek tehát két, egymástól gyökeresen elváló, különböző indítékok és eszmények által ösztönzött korszak adatott, adatik meg alkotói szándékainak valóra váltásához.
Korántsem e kettősség az eredője a Szanyi Péter munkásságát jellemző két, ellentétes tendenciát körvonalazó megállapításnak:
1. E szobrász műveivel a magyar szobrászati hagyomány klasszikus szellemiséggel áthatott:, azon áramlatához kapcsolódik, amelyben az alakidézés, a valósághűség-vezérelte figurativitás, a figurateremtés a domináns.
2. E szobrász műveivel a magyar szobrászati hagyomány klasszikus szellemiséggel áthatott áramlatától elrugaszkodó, azon törekvéshez, tendenciához kapcsolódik, ahol a térszervezői kutatások kiterjesztése, az elvont nyelvezetű műépí-tés játszik kiemelkedő szerepet.
Áttekintve a sokszínűségben és változatosságokban játszó, negyedszázados életművet megállapíthatjuk, hogy