Szarka Fedor Guido [antikvár]

Szarka Fedor Guido világa A Bhagavad Gíta a legsűrűbb történet kellős közepén egy könyvnyi nnozdulatlanság, egy cseppnyi az örökkévalóságból. A Gitában a szó éhes és nyugati értelmében „történet" nincs. Előtte és utána zajlik a háború. Onnan beszél, ahol az emberiség idejének nagyobb és talán boldogabb részét tölthette. A történeten túlról, vagy a valódi történet felől. A „történeti kor" maga az illúzió, a kiesettség, a reménytelenség. A kereszténység ezt valaha tudta, viszonyítása az időben ezért lehetett Krisztus születése, amely nem más, mint a téli napforduló, a remény, hogy megújul a fény. A 6ita még ezen is túljut. Nincs előtte és nincs utána. Csak az az egy univerzális pillanat van, midőn Krisna a szekeret hajtja, Ardzsúna leereszti íját, s azt mondja: „Nem harcolok, oh, Govinda." Szólt, és elnémult a hangja. Ekkor pedig Krisna beavatja, beoltja Ardzsúnát, a legnagyobb jóga misztériumokba, mindaddig, mígnem Ardzsúna felfogja a lét magjának értelmét, az Út jelentőségét, és tettre készen, de már nem ra célt, hanem magát a tettet megértve és átélve: cselekszik. Nem a Gitát fogjuk most értelmezni, hiszen megteszik ezt nálunknál hivatottabb és nagyobb bölcsek, kiknek tanítása vigasztalás és szomjat oltó forrásvíz sokaknak. A Gitát, mint mértéket, mint viszonyítást, mint legszélesebb horizootot emetjüte fel, azérl:, hogy meg tudjunk közelíteni, és fel tudjuk mérni Szarka Fedor Guido világát. Szarka Fedor Guido élete a szekér maga. Kocsijának hajtója Krisna, harcosa Ardzsúna. Úgyis mondhatnám az alkotóelme a szekér. A művészet Krisna, a mesterség Ardzsúna. A művészet soha sem harcol, nincs emberi céfa, rfincs kötöttségeirnin© születése és halála, nincs kezdete és vége. A múvészettSrtéBet éppen ezért már alapgondolatában abszurd és korrupt Lehetne beszélni művészetfilozófiáról, művészetköltészetről, raűvészetéíetről, de a történethez semmi köze. Vagy l^alabbis ahRozá töttétiyethtó, aPii CSftát köríévesi. Höttg é& utána háború. ; A szó megtisztítása már nem feladat. Ha a Gíta felöl nézzük a dolgokat a kali-yuga, a vaskor szótébolya nem érintraegi Neín fíladaturtk tehátazon gondolkodni, hogy ma már azt a szót, högy rnűvészét nem értik.;Tanöyálí még újra. Ez reiViek alkalom lesz; Művésznek leiini. arifíyi mînt#lhi®oîth3k léfthi, ánnyf^mitít az intuidó kéípésségériek bwtoká- ' ban lenni. A valódi festő, szobrász; költő, zenész azonban ezt csak mint köpenyt, rflint feletős- • séget viseli magán, a közösségért,- s nem hisz benne, hogyiettöl üdvözülhet A művészet maga : Krisna, s művésznek lénniántt^i, mint flieghívást kapni Krisn^ Amit mindenki tud, amit mindenki mégtapulhat sz a mesterség. Ardzsúna bárki lehet De nagyon kevesen lépnek fel a Krisna hajtotta szekérre. Nagyon kevesen: válnak mégis.mesterré, még kevesebben Ardzsúnáva. Nekünk atig voltak mestercinlí. A tiii életünk nagy tétje hógy mesterré tudunk-e szelídülni? Lesznek-e tanitványaifik?Tudunk-é tahitahi? De még nem tartunk itt. Guido feltépett a szekérre, képei ezt bizonyítják, közeledése a Gíta- ésvKetét tanításaihoz nem csak divat, nem csak szomj, nem csak táguló fiorizont Figyel ; t jobban, itiint bárki. Figyel, és , e figyelemben évezredeket öregszik. Makro-, és mjkroyilágök érn^k össze képeiben. Nyugat és Kelet. És ez még mindig csak a Felület Rajzai, festményei mögött Krisna és Ardzsúna beszélget az élet szekerén. Ardzsúna, a mesterség, tudasból és isitierétekből építkezik. Amikor a beszélgetés megkezdődik már eljutott a tudás, éltal megszerezhető ismeretek végéhez. Ezért találkozik Krisnával, aki a tiszta művészetet: az elhivatottságot és intuíciót jelképezi. .Tisztáznia kell, hogy mi a művészet célja és szerepe?. Mi az élet célja? Miért éljünk, s ha kell, miért öljünk? Krisna