Szathmáry Lajos Kossuth gyűjteménye [antikvár]

1990 decemberében két idegen futott össze egy chicagói szállodában rendezett fogadáson: a világhírű gasztronómiai szaktekintély, s a washingtoni magyar nagykövetség kultúrtanácsosa. Korábban soha nem látták egymást, ekkor is csak magyar beszédük hozta össze őket. De tíz perc múlva már megszűnt a világ körülöttük, mert kiderült, sokkal több köti össze őket, mint a közös anyanyelv: mindketten sárospataki diákok voltak, s a konyhaművészet neves képviselője meghatottan idézte fel egyik kedves tanára emlékét, aki történetesen a diplomata édesapja volt. A 30-as évekig visszanyúló pataki "rokonság"-nak, Patak és a haza közös szeretetének lett kézzelfogható eredménye 60 évvel később a Rákóczi Múzeum Kossuth-kiállítása. De a történet valójában még ennél is jóval korábban kezdődött... 1919. június 2-án erdélyi menekültekkel teli vonat közeledik a Rákosrendező pályaudvarhoz. Egyik zsúfolt vagonjában utazik a Szathmáry család. Mielőtt a vonat megérkezik, még valaki csatlakozik hozzájuk: megszületik fiuk, Lajos. Szathmáryék nem sejtették, hogy nem mindennapi körülmények között született fiuk századunk magyar emigrációjának egyik legérdekesebb, legszínesebb egyéniségévé válik.