Székelyi Kati [antikvár]

VARÁZSLATOS ÁTVÁLTOZÁSOK Rendkívül intenzív, sűrű i<épzöművészeti élményben részesülhet a látogató, ha feikeresi Székelyi Kati kiáliítását a Szent István kiráiy Múzeum emeletén. Ha a kiállított műveknek a műfaját szeretnénk meghatározni, mást nem mondhatnánk: javarészben kollázsokat látunk, azaz ragasztott képeket. Képeket, melyek nyersanyaga reklámújság, hírlap, magazin, vagyis különböző nyomdatermékek felaprított darabjai. Az első érdekesség mindjárt ez: a kollázst többnyire afféle se grafika, se festmény, köztes kisműfajként ismerhettük, itt pedig jól megtermett táblaképek sora közt járunk. A nyersanyag nemegyszer a kommersz, rikító színű reklámújság, ami Székelyi kezén varázslatos módon veszíti el eredeti közönséges mivoltát; festői árnyalatokat nyer, s hallatlan finomságokra képes. A művész egyedi, több fázisú anyagkezelést alkalmaz munkáján, ami által egyneművé válnak a papír-elemek, a sorok, a sorokat alkotó papírcsíkok. A kollázs síkja homogén képfeiületet alkot, s ez a felület mint valami új anyag, megjelenésében antik olajfestmények gaiériatónusával vetekszik, a zománc s az óiommáz fényével ragyog. A mindennapos használati tárgy anyaga, íme, Székelyinéi átnemesül. A keletkező új matéria, akár a hagyományos festői eszközök, méltó anyaga a nagyszabású művészetet hordozó táblaképnek. IVIint monumentális plasztikai gesztus, monolit tömb jelenik meg előttünk Székelyi egy-egy munkája. Ugyanakkor érzékelhetőek maradnak a részek is; egyfajta kettősség hozza testközeibe, teszi természetessé a művek hatását: az egymásra-rétegzettség és az összeosiszoitság-sűrítettség, meg az alkotóelemek és a képegész kettőssége fontos része a képek festői-plasztikai tartalmának. Merőben elvont, nonfiguratív művek Székelyi Kati képei. Érdekes az út, ahogyan a művész mai festői nyelvéhez eltalált. A Magyar Iparművészeti Főiskola gobelin szakcsoportjában végzett, s noha csak rövid ideig működött képzettsége szerint, mégis minden azóta keletkezett művén átdereng, ha nem is mindig közvetlen módon, a textiles gondolkodásmód. A legkorábbi kollázsait még varrás díszítette és tartotta össze - igazából csak dekoratív pre-koiiázsokról beszélhetünk, hiszen a kollázs ragasztás nélkül nem kollázs (colié = ragasztani). Az összeillesztés-összetoldás elvén alapuló kollázs kézenfekvő eljárásmód volt a számára. Azok a művek pedig, ahol különféle besorolási, sorba iiiesztési szisztémákat alkalmaz, óhatatlanul a szövés eljárását juttatják eszünkbe. Az önfegyelem, a rendszeresség és módszeresség is, amivei Székelyi művei készülnek, a sorra sort szövő gobelinművész sajátsága. Van a magyar textilművészetben egy tradíció: vonzódás az elvont kifejezéshez, felülemelkedés a napi kicsinységeken, megütközés az általános emberi és társadalmi problémákkal. Több életpálya példája azt látszik bizonyítani, hogy ez a textiles hagyomány - kilépés a „használati tárgy" fogalomköréből, autonóm művek alkotása, nemegyszer műfajcsere - túlélte a rendszerváltást. Része ennek Székelyi munkássága is. Felvetődik a kérdés, hogy a progresszív művészet kiútjaként, kitöréseként megszületett tértextii és társai a 70-es években vajon csak a politika nyomása miatt léptek különútjukra ? Nem volt-e része ennek az „iparművészet" általános válsága és a textilművészet belső fejlődése ? Egyébként Székelyi következetessége művei megalkotásában, terveinek az előzetes elképzelés szerinti gondospontos véghezvitelében, nem csupán mint alkotói sajátság említendő, hanem műveinek egyik értékadó vonásaként is.