Szentgyörgyi József [antikvár]

Az idézet kiválasztásával fejet hajtok atyai barátom, Dr. Láncz Sándor művészettörténész emléke előtt. Szentgyörgyi József LÁNCZ SÁNDOR: MEGJEGYZÉSEK SZENTGYÖRGYI JÓZSEF FESTÉSZETÉHEZ Művészet, 1989/3. Külön kell szólni képeinek nyelvéről. Babits írja Vörösmartyról, hogy gazdag a nyelve: "A nyelv gazdagsága mögött a képzetek, a lélek gazdagságának, a nyelv színessége mögött a lélek színességének kell rejtőznie. A nyelv kristályedény: ha színes, tele van." Súlyos mondanivaló hordozására alkalmas vérbő festői nyelv a Szentgyörgyié. Képein minden színből épül, ez a gondolat hordozója, tolmácsolója. Cinóberből és kadmiumból alkotott pirosok, vörösökön átütő feketék, a testszínen átsütő mélysötétek láttán Dante Pokoljának színei ötlenek fel (" vértől lett a helye barna ködben ") - s ezt még tetézik a megjelenő szörnyalakok fenyegető pirosai. Mindez - a mondanivaló természetszerűen eltérő volta ellenére is - művészetét a két világháború közti időszak nagy festőihöz, Szőnyihöz, Bernáthhoz, Egryhez kapcsolja, azok művészetének folytatójává avatja őt. Színek és formák szigorú kompozícióba sűrűsödnek: e szónak nem abban az értelmében, ahogy ezt sokszor olvassuk képcímként, hanem ahogy azt Bernáth fogalmazta meg 1937-ben: "Kompozíció tehát minden kép, ahol az ideatartalom jelen van, illetve, amennyiben ez a tartalom elég erős arra, hogy a tárgyat annak önmagára visszamutató jellegétől megfossza." S ha azt vizsgáljuk, mi ez az ideatartalom, amit Szentgyörgyi művészetében felvállal, egyrészt a megalázás, másrészt az alázat fogalmában jelölhetjük meg. A látomásos előadásmód, a látomásoknak a felmutatása a festményeken a reménytelenség és a félelem pszichikai állapotát képviseli, a tér szinte teljes kiküszöbölése pedig a külső világ távoltartására utal. Mindez egyértelműen alátámasztja ezt az értelmezést. Heinrich Böll mondja, hogy az épületeket újjá lehet építeni, de az embereket soha nem lehet kárpótolni azért a félelemért, amit át kellett élniük. Szentgyörgyi képein a rettegéssel, a megalázottság keserűségével, a felelőtlen ígérgetés ingatag voltával, az elpusztítottak felett érzett gyász vígasztalhatatlanságával szembesít bennünket - s ezzel az alázat bensőnkből fakadó lelki vigaszát állítja szembe