Szép, de legalább érdekes [antikvár]

A képalkotás az altamirai barlangfestményektől napjaink digitális fényképkészítéséig véget nem érő művészettörténeti korszakokon át egyik fő vonala volt és maradt az emberi tevékenységnek. Gyermekkorában mindenki firkál vagy rajzolgat, sokan később sem hagyják abba, sőt egyre inkább szenvedélyükké válik ez a tevékenység, közülük a szerencsésebbek, és a tehetségesebbek művészek lesznek. Az egyszerű turista elmaradhatatlan kelléke a fényképezőgép. Szorgalmasan kattogtatja is gondtalanul abban a reményben, hogy így sikerül megőrizni a múló pillanatokat, az utazás élményeit. Jó esetben ezek a fényképek albumokba kerülnek és onnan a feledésbe. Természetesen van, aki nem csupán néz, hanem lát is, felismeri a saját tehetségét, szisztematikusan fejleszti képalkotó készségét, gyakorlat közben megtanul szelektálni, kiemelni és komponálni. Várni türelmesen a pillanatot, míg előállnak azok a fényviszonyok, amire számított. A megvalósítandó kép már exponálás előtt elkészül az agyban, minimálisra csökkenti, de nem zárja ki a véletlen szerepét. Pontosabban: nem látványt rögzít, hanem alkot.