Szotyory László: Parkok, nők, autók [antikvár]

Budapesti Történeti Múzeum, Fővárosi Képtár, Kiscelli Múzeum, 1999. március 4 - április 5. Szotyory László képei akkor is ismerős érzést keltenek a nézőben, ha először találkozik velük. Részben azoknak a motívumoknak köszönhető ez, amelyek a festészet korábbi korszakaitól sem álltak távol. Néptelen parkok, sötétlő ciprusok, árkádiai jelenetek: a romantika korának voltak közkedvelt témái. Pompás amerikai autók, csillogó karosszériák, száguldó motorkerékpárok, vagy a képregények hangulatát idéző köznapi vagy erotikus jelenetek, amelyeknél már csak a figurák mellé illesztett szövegtöredékek hiányoznak: az amerikai pop art, illetve hiperrealizmus képvilágához is közel állnak a képei. A közismert filmekből kiemelt és újra festett pillanatfelvételek vagy a klasszikus festészet és szobrászat alkotásait újra megidéző képek pedig a nyolcvanas és korai kilencvenes évek posztmodern eklekticizmusához állnak közel. Festményei azonban nemcsak ezért keltenek déja vu érzést. Szotyory nem csupán használja az elmúlt korok festészeti irányzatainak kedvelt témáit, hanem ki is használja őket. Szabadon bánik velük, s úgy alkalmazza őket, hogy azok végül teljes egészében az ő elvárásainak engedelmeskednek. Szelíd erőszakot követ el a vásznain, amit az az állandó izgalmi állapot is jelez, amely szinte minden képén fölfedezhető. Folytonos vibrálásnak lehetünk szemtanúi, amitől képei kifejezetten erotikus hatást tudnak kelteni. Még akkor is, amikor nincsen konkrét utalás az erotikára. Ez a lappangó erotika éppúgy megnyilvánul a motívumokban, mint a képek festői nyelvében. Szotyorynál minden mozogni látszik: a felhők gomolyognak, a fények ugyanazon a képen belül, különböző irányból súrolják a tárgyakat, az emberi alakok minden esetben éppen elmozdulófélben vannak. Sokszor még a napszakok sem dönthetőek el egyértelműen.