Talán egy gólem-történet? [antikvár]

Részlet a könyvből: "A dolgok állása (szövegek Thury-kerámiákhoz) A művek áradásának, bővedjének idején, nem tudom, megfogalmazható-e az a vélekedés, hogy el kellene gondolkoznunk azon, hogy nézni, csak úgy nézni, már az is nagyon megerőltető és igencsak kockázatos. A szemlélődés: szörnyű nehéz feladat, próbára tevő foglalatosság, el nem hárítható felelősség. Merthogy a nézés egyben tudomásulvétel, beleegyezés, elfogadás, cinkosság, amelyet gyakran nem ellensúlyozhat kellőképpen a beszéd vagy az írás sem. És nem lázadhat fel semmi ellen, nem háríthat át semmit a szemlélődő: a nézés szigorúan egyéni, a magánszférán belül megrekedő tevékenység. És nem tehető ellene semmi, hacsak nem a szemhéjak lehunyása, akkor viszont nem látható az, amitől el szeretné határolni magát az ember. Tipikus csapdahelyzet, mert a nemnézés is nézéssé válik. Nézni kell, nincs mese, még akkor is, ha maga a nézés nem parancsolható. A nézés a szabadságfok egyik legteljesebb megnyilvánulása. A nézés egyéni szabadság és bármely nézésen kívüli szabadságba a leginkább tapintatosan beavatkozó, semmiképpen és semmit sem korlátozó tevékenység. Vagyis ne szólítsunk fel senkit se a nézésre - önmagunkat se -, csak nézelődjünk, a természetesség eredendő állapotában. Ne csináljunk semmit, csak nézzünk, és akkor nézésünk soha nem látott ajándékokkal halmozhat el minket. Legyünk elégedettek az adott nézés-pozíciónkkal, ne törjünk különlegességekre, kivételezettségekre. Lényegüljünk át totális nézéssé - figyeljünk kicsit befelé is zárjunk ki minden hiábavaló, más külső cselekvésformát. A fölöslegessé vált dolgaink meg mások nézésének prédájává válnak - persze, csak akkor, ha mások is ugyanúgy, mint ahogy mi, felhőnek ehhez a szép feladathoz. Ám a végső cél természetesen csak az lehet - mintha feltételeznénk bárminemű gyarló fejlődést, de ez csupán csak a látszat - hogy végül csak a nézések maradnak mint nemes, háborítatlan, szabad, totális, autonóm állapotok. Az eszményiségek eme szférájában aztán végre véglegesen és visszavonhatatlanul lehunyhatjuk szemünket."