TEKODEMA [antikvár]

Normális ember szinte fizikai örömöt érez, amikor szájával lassan intonálva, elsuttogja, félhangosan kiejti, vonatablakból kihajolva, belekiabálja a szélbe ezeket a szavakat: lomo, ljubityel, szmena. Ezek hatása hasonlatos mintegy a javasember, a sámán által skandált szöveghez, mind gyorsabb egymásutáni ismételgetése elvezethet a teljes révületig: lomo, ljubityel, szmena, lomo, ljubityel, szmena, lomo, ljubityel, szmena... És így tovább, a végén egyszerre mindenki fortéban: és hiszek a camera obscura mindenek-felettvalóságában! Próbálják csak ki! És ha bejön, akkor gondolkozzunk tovább együtt: ilyen érzékletes nevű tárgyakkal csakis jó dolgokat lehet mívelni. Példa erre Kóczán, Demeter, Major, a három-negyed KODEMA. TE az más, neki az nem elég, hogy egy kultikus tárggyal szóljon bele a világ dolgainak fecsegésébe, ő nemcsak a mit és a hogyant találja ki, de a mivelt is. És ez így teljesen rendben lévő dolog. Mint ahogyan szerintem a TEKODEMA is egy világ csudája. Nem elsősorban azért, mert annak idején, még az előző évezredben, évszázadban, 1996-ban négy egri főiskolás fiú összeállt, s létrehozott egy alkotócsoportot. Sok ilyen csoport alakult, virult ki kocsmák asztalainál, presszók füstjében, művelődési házak erre a célra rezervált közösségi helységeiben. Nagy tervek, nagy nekibuzdulások, kezdeti eredmények... aztán. Aztán még olyan sok fontos dolog van a világon, az önálló egzisztencia megteremtése, saját család, lakás, más helyszínek, más társak. Aztán a fotótörténész vakarózhat, hogy mivé lett az STB Csoport, a Foton csoport, a Dokumentum, Stúdió Nadar, a Gödöllői Stúdió, az Esztergomi Fotóklub, a Nagybaracskai szociófotós tábor, vagy más, nagy reményekkel indult, darab ideig fungált, majd múlttá lett szerveződés.