Tengeri csaták [antikvár]

A budapesti Szépművészeti Múzeum kamara-kiállítása ezúttal a festészet történetéből három olyan képre fókuszál, amely három különböző "világból" származik. Az első a kolorista festészetéről nevezetes XVI. századi Velencéből - a festőiséget és rajzot egyensúlyban tartó Veronesétől; a második a XIX. századi Angliából, a tájképet kiemelkedő műfajjá változtató romantika korszakából - a "modern" romantikus Turnertől; a harmadik pedig a XX. századi, az önelvű vizualitást megvalósító modern festészetből - a "romantikus" modern Kandinszkijtól. Túl a három festmény témabeli hasonlóságán, érdemes néhány szót arra fordítani, hogy mi az, ami őket láthatatlan szálként összeköti. Először is az, hogy mindhárom művész kivételesen festett csataképet. Egyikük sem volt csataképfestő, hanem "csupán" festő, aki történetesen tengeri csatát is festett - háromféleképpen, mintegy kívülállókként, három különböző okból - távolságtartással.