Tengertől tengerig [antikvár]

Részlet: "Észak-Kaukázus ege éjszaka egy ősrégi tengerészeti térképre emlékeztet, és úgy tűnik, hogy a hegyek a déli csillagok fényében távoli évszázadok legendái felé úsznak... Szinte lehetetlen felsorolni az Észak-Kaukázusban továbbélő minden egyes legendát. Hiszen ezt a térséget a Kaszpi- és a Fekete-tenger között igen sok nép lakja és minden népnek megvannak a saját legendái. De azok a legendák, amelyek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után beköszöntő új korban születtek, minden itt lakó népnek közös legendái, mert ezek a népek egy életet élnek, s egy úton haladnak a Szovjetunió minden népe számára közös cél felé. Íme egy az új legendák közül, amely arról szól, hogyan gyulladt ki a fény - "Iljics lámpása" - az isten háta mögötti aulokban. A legszegényebb kaukázusi parasztházban gyulladt ki először, de egy ellenséges golyó nyomban kioltotta. A golyó küldője a fény, s egyben saját népének ellensége volt, aki nem fogta fel, hogy a fényt éppúgy nem lehet kioltani, ahogy a nép ajkán élő anyanyelvet sem lehet elpusztítani. Senki nem ismeri a sötétből orvul támadó, majd gyáván eltűnő alaknak a nevét. De mindenki tudja és nemcsak Dagesztánban, hanem egész Észak-Kaukázusban, sőt az országban annak az embernek a nevét, aki megénekelte a fényt, az új életet - Szulejmán Sztalszkij nevét."