Tér>Pontok [antikvár]

Beköszöntő Az egykor a Dunán érkezett soknemzetiségű kereskedők által alapított, ma már turisztikai célpontjellegét végletekig kiaknázó kisváros, Szentendre immár másodszorra vált a kortárs szobrászat bemutatkozásának színterévé. A MűvészetMalom változatos, néhol már meg-tévesztően, önmaga esztétikáján is túlmutató épületegyüttesének több száz négyzetmétere szinte mindenre megfelelő, a művészetre jótékony hatással bíró közeget kínál. így kimondható, hogy ez a helyszín predesztinált arra, hogy a nagy, országos és nemzetközi kortárs seregszemléknek fóruma legyen, és terei szépségével nyújtson támogatást azoknak a gyakran csak a műteremben látható műveknek, melyeketjelen esetben is bemutathat. Az idei, második szobrászati biennálé - a meghívott külföldi vendégművészekkel - az országos felhívásra jelentkezők anyagából készült válogatás. A felhívást a Képző- és Iparművészek Szövetsége tette közzé, a kiállítás tematikáját Simonffy Márta iparművész, a Szövetség elnökasszonya adta meg. A biennálé egy kiállítási műfaj. A műfajspeclfikus, vagy meghívásos, tematikus biennálék elterjedése az elmúlt húsz év válasza (az önfenntartáson túl) a kortárs képző- és Iparművészet reprezentatív bemutatásának szükségletére. Nem olcsó, nem egyszerű, de annál inkább szubjektív tényezőktől átszőtt műfaj, amelynek kizárólagos létjogosultságát a tematikus kurátor! kiállítások megkérdője- lezték, de legalábbis versenybe helyezték és egyre inkább háttérbe szorították az elmúlt évtizedben. Hogy jogos vagy sem a kurátori kiállításokkal létrehozott váltás, vagy legalábbis milyen intenzitású a hatása a művészeti életre, arra a biennálék életben maradása és virágzása adja meg a választ. Ahogy most már régmúltról beszélhetünk a szimpóziumok létrejöttének esetében, és mégis működő, sót nagyon is keresett művészeti színtérként határozhatjuk meg őket, úgy a mű faj specifikus biennálék kisebb-nagyobb váltással városokhoz, azaz művészeti helyszínekhez köthetóen még mindig kedvező fogadtatásra számíthatnak a befogadói, és érdeklődésre, azaz szakmai kihívásra a művészeti oldalról. Tehát tévedés lenne azt hinni, hogy csupán egy kényszeredett, erőltetett fennmaradásról szól egy-egy biennálé életben tartása. A lelkes jelentkezések azt a belső igéim bizonyítják, ami az országos seregszemlét a kortárs művészeti életben elengedhetetlennek tartja, önvizsgálat? önmegmérettetés? Vagy mindkettő, alábástyázva a küldetéstudattal? Tény, hogy egy második rendezvény, mely jelen esetben megvalósult, már biztosíthatja a szükséges kiszámíthatóságot ahhoz, hogy két év múlva újra legyen seregszemle, újra legyen meg a lehetőség új művekkel előállni. Kiket szólított meg a felhívás? Igen figyelemreméltó, hogy évek óta minden blcnnálé-rendezó nrra vágyik, hogy valamennyi generáció képviseltesse magát a kiállításain. Ennek ellenére jól kóritlhatárolha-