Theodora Varnay Jones [antikvár]

Vajon hol húzódnak a határok egy műalkotáson belül? A szubjektív és az objektív között; a létrehozott struktúra és az azt körülvevő kontextus, az érintetlen természet és a teremtett rend, a látszólagos és a jelenlevő között? Vajon a megtervezett alkotási folyamatban létrejövő határok hitelesen fejezik-e ki a művész szándékát? Vegyük például a talált tárgyakat ("ready made"), ezeket nem a művész készíti saját kezűleg. Ahogyan a művész rátalál a tárgyra, és behelyezi a művészet közegébe; ez a tett lesz a jelenség - a mű értelme. Duchamp esetében ez az "esztétikai indifferencia", vagyis "a választás indifferenciája". Theodora Varnay Jones esetében, az anyagokra való rátalálás, a választás az, ami határozott formát ad az elkészült műalkotásoknak. Minden döntése - párbeszédeket kezdeményezve - egyedi demarkációs zónákat létesít az egészen belül. Félelmetes szépség képzetét felidézve, borotvapengék éleiből alkot hálómintázatot. A csillogó fémfelület tapintásra csábítana, de a penge élességének tudata fenyegető érzetet kelt bennünk.