Tiziano és a velencei Madonna [antikvár]

Mint ez a legnagyobbaknál természetes, Tiziano sem szakosította magát erre vagy arra a műfajra, képtípusra. Az oltárkép, a magánájtatossági kép, a mitológiai kompozíció, az allegória és a portré műfajában egyformán maradandót alkotott. Voltak sikeres kompozíciói, amelyeket megrendelői kívánságra kétszer vagy háromszor is megfestett, de soha nem az inspiráció vagy a lelemény hiánya miatt. A sorstól közel hét évtizednyi időt kapott, hogy létrehozza a művészettörténet egyik leggazdagabb, legváltozatosabb életművét. Az újrakezdés, a megújulás képességével megáldott művésznek annyi a stíluskorszaka, mint majd csak Picassónak lesz. A kiállításon látható két festménye erről a hatalmas pályaívről nem adhat fogalmat. Művészetének eredetiségéről, szellemi dimenzióiról és festői módszerének lényegéről azonban már két mű alapján is világos képet alkothatunk magunknak. Reményeim szerint segítséget nyújt ehhez a kíséretükként kiállított további néhány velencei festmény is.