Tobreluts [antikvár]

ÖRÖKSÉG Olga Tobreluts debreceni kiállításához Az Oroszországban és Magyarországon egyidejűleg dolgozó Tobreluts olyan történelmi, vallási, irodalmi, színházi és képzőművészeti kérdéseket helyez új kontextusba, amelyek fundamentális jelentőségűek az európai kultúrkör továbbélése szempontjából. A Modem kifejezetten erre a kiállításra átalakított tereiben azonban nem a kényelem és a folyamatosság biztonságos érzése fogadta a látogatót, hanem az utalások és a képi idézetek szinte zavarba ejtő, szövevényes hálója. Tobreluts kifejezésrendszerének nincs konkrét iránya, számtalan lehetséges útvonalat nyit a befogadónak. Olyan atmoszférát teremt, amelyben újrafogalmazhatjuk szellemi örökségünket. Az egyéni mitológiák időszakát éljük, amikor nemcsak az általános műveltség „tartalma", hanem a léte vált megkérdőjelezhetővé - akár egy országon belül is. A Szentpétervár melletti Murinóban született művész által felvázolt „töredékek" a perifériáról úsznak be a látómezőnkbe, még sincs olyan benyomásunk, hogy idegen, netán egzotikus gondolatokkal szembesítene bennünket. Apró cserepeket emel föl (mozaikokat) az európai műveltség kardinális kérdéseit hordozó fundamentumokból. Ezáltal egy olyan kaleidoszkópot tár elénk, amelybe belenézve az ókori mitológia, a keleti és a nyugati kereszténység, a világörökség elidegeníthetetlen részét képező orosz irodalmi és színpadi hagyomány, a legmagasabb rendűt kereső és így spirituális kérdéseket is feszegető absztrakt művészet, valamint a kortárs popkultúra elemeit látjuk keveredni. Mindezek állandó mozgásban, áttűnésben, egymásra rétegződésben tárulnak fel, mintha egy olyan lentikuláris képet látnánk, amelynek nemcsak hogy kettőnél több, hanem számtalan nézete létezik, s attól függően alakul, hogy ki és mikor nézi. Kierőltetett állítások helyett párbeszédre hív. Narratívát épít - anélkül, hogy azt lezárt formába öntené. Felvetései azonban mindig egy kardinális pontját érintik szellemi és lelki létezésünknek: az örökség kérdését. Állíthatjuk-e a 21. század Európájában, hogy elődeink kulturális hagyatékának méltó és értő kezelői vagyunk? Tisztában lehetünk-e egyáltalán azzal, hogy milyen alapokra építkezünk? Olga Tobreluts úgy szembesít minket a helyzettel, hogy stabil és megkérdőjelezhetetlen háttérként ott áll mögötte Szentpétervár intellektuális közege, ahol pályája az új klasszicisták csoportjának tagjaként elindult, hogy mára a kortárs orosz képzőművészet egyik emblematikus alakjává váljon. A Mitológia újratöltve című kiállítással egy időben volt látható a Modemben a debreceni születésű Blattner Géza életútját feldolgozó tárlat, amely a modern bábművészet megújítójának életútját és alkotótársi körét mutatta be a társművészetek közötti átjárhatóság, valamint a fúzió jegyében, hangsúlyozva a korszellem és a „genius loci" jelentőségét. 2017-2018 fordulóján a Modemben jelképes formában megjelent a teljes európai kultúrkör Blattner Párizsától Tobreluts Szentpétervárjáig. Az európai művészeti hagyomány nyugati és keleti emblematikus helyszíne közötti képzeletbeli hídon sétálhattak tehát végig a két metropolisztól közel azonos távolságra fekvő cívisváros kortárs művészeti központjának látogatói. Kónya Ábel kurátor