Transylvania anno domini MMI [antikvár]

Romok Színházak hátsó udvara, régi előadások díszleteivel. Megadóan hevernek a fűben vagy a csupasz földön, alig fölismerhetően, de mindenképpen félreismerhetően. Erkély, görgőkön mozduló oltár kisiklott és fölborult csilléje, hármas kapu, oroszlánfejek, kasírozott sírkő kibetűzhetetlen felirattal. Ami sohasem látszik a faváz vagy könnyű fémbordázat, a délutáni nap telített fényében ragyog. Óriási legyező vagy mellkas, rozsdafoltos pálcák, bőr és drót. Kifakult vásznakat lobogtat rajtuk a szél. Maradék színe és bizonytalan formája szerint még díszlet, összefüggő történetek, emberek és tárgyak, emberek, tárgyak és szavak közötti viszonyok játéktere. Egy kezdet, valaki elkezdte, alig dokumentálható, valami nagy vihar a közepe tájt, szereplők jönnek be, szólítják egymást, majd a sokértelmű vég, és csend. De erre már nem képes emlékeztetni.