Trauner (Párizs) kiállítás [antikvár]

Hazai feledés és távoli babérok, szakadatlan filmdekorációs alkotás és el-ellopott percek a rajz és festés önfeledt pillanatainak szentelve - ez jellemzi Trauner Sándor életútját. Ezen a gyűjteményes kiállításon nyomon követhetjük, hogyan lett a művészet új útjait kereső magyar festőből internacionális filmprodukciók "architektur designere". A bemutatott anyag nagyobb részét kitevő film-díszlettervek jelzik a festő- és építésztevékenység személyes szintézisét. Trauner magát mindig festőnek tartotta és annak vallja ma is. Ezt hitelesíti díszletterveinek komplex, képigényű megfogalmazása is. Az 1920-as évek Budapestjének fojtó művészeti légkörében indult pályája. Szerencséje volt - mint az életben nemegyszer - hogy a Képzőművészeti Főiskola legszabadabb felfogású mestere, Csók István vette maga mellé. Mellette korlátok nélkül bontakozhatott ki az újra fogékony fiatalok kísérletező hajlandósága. Trauner kollégái és egyben barátai azok a művészeti és társadalmi progresszivitásra hajló festők (Kepes György, Schubert Ernő, Korniss Dezső, Veszelszky Béla, Hegedűs Béla, majd Vajda Lajos) voltak, akik hullámot kavartak 1928-ban a Főiskola állóvizében.