Triumf - a lakhatatlan [antikvár]

¦ííiJ, En udstillíng i de kvalitative sendringers and Indcn for historie oí samfundsvidcnskab taler man om dcn nv cpokc i Európa. I de sidste fire ártier syntes verdensmagterne_{Sovjetunionen, USA OS Kína) med deres miiitere og leknologiske almast al underirvkke verdén gcnncm deres slirke statsorganisationer. Det sa ud, som om vor artusindcgamle curopa:iske kuliur skuile forsvinde under de bolgcr, som stormaglerncs kampe fremkaldle. Nu udviser Europas stater lydhorhed over for hinanden os beskvtter det, vi kalder "europxiskhed-. De taler om. vi taler om el failles Európa, et "europsisk hus". Men hvad betvder det egenlligi al va:re europa:isk? Det betyder mangfoldighed; en mangfoldighed af folkeslag og politiske systemer, et farvengt udvalg af mange'smá nationer, folk og religioner. Del betyder ogsá tolerance; en gensidig forstáelse blandl de forskelligartede folkeslag, der lever side om side. Europxiskhed betyder, al forholdet mellem menneskct og dels miije tages op til fornyel overvejelse for at beskytte folk mod den moderne leknologis skadelige virkninger. De indbyrdes afha;ngige folkeslag i denne telbefolkede verdensdel overvejer nu, hvorvidt det tekmsk-materielle forbrug er vigiigere end de biologiske og eksislenlielle forhold i samfundet. "Europa;iskhed" betyder vor raenneskelige nalur, det vil sige vores evne lil al titniie og lil at skabe kultur; dellc er den vigtigste faktor i menneskets historie. Danmark og Ungarn er sma stater i Európa, og det danske og det ungarske folk horer til de sma curopa:iske nalioner. I vorl nye Európa er det af sa:rlig betydning, at de sma nationers kultur overlever, eftersom Európa bliver mangfoldighedens hjemland netop pá grund af dem. Og de sma europsiske nationers kullurelle forbindelser og deres indbyrdes kendskab lil hinanden er en nodvendighed i Europas liv. Sma nationer og store nalioner hat samme vicrdi: denne erkkring hat vi horl gang pá gang. Men forsoger vi smá nationer rent faktisk at hándhsve dene prlncip ogsá ud over grsnserne for politisk lighed? Nej, ikke i tilslra:kkelig grad. Ikkc engang inden for kullurpolilikken. Vi forsoger al lilpasse os og offidelt kgge os pá linie med de store nationers kultur, som om vi selv inden for kulturen acceplerer den uundgáelige íkonomiske og poliliske tilpasning. Dette er el lankeviekkende sp0rgsmal. Ville del vsre umuligl al oprelle en ny organisation i Európa, en "kullurel sammenslutning af smá nationer"? En sammenslulning, som kunne fremme samarbejdet inden for uddannelse, kunsi og massekultur: et samarbejde som det, der kommer til udtryk i denne udstilling? De nye andringer i Európa i 90"erne vil give svar pá dette sporgsmál. Vi háber, at vote bom og b0rneb0m vi! vokse op i denne and. Med delle háb hilser jeg udslillingen af danske og ungarske kunslnere i Kabenhavn og Budapest velkommen. Ferenc Glatz Kulli isteri Den Ungarske Republik :s technikai omnipotenciája. li kultúra elsüllyed azokban a Egy kiállítás a minőségi változások jegyében Európa új korszakáról beszelnek a lörlcnészek. politológusok. Az elmúlt négy éviizedben úgy látszott, hogy világhalalmak katoi a hatalmas államok (Szovjelunió. USA. Kína) erós államszervezetei maguk alá gyűrik a világol. Úgy látszott a sok ezer éves eu hullámokban, amelyeket a nagy államok harcai kellettek. Európa államai mosl egymáshoz simulnak. Védik azt. amit úgy nevezünk "európaiság". Közös Európáról. "Európa-Ház"-ról beszélnek, beszélünk. De mi is az. hogy "európai"-ság? Jelenti a sokszínűségei. A népek, az államrendszerek sokszínűségét. A számtalan kis nemzet, etnikum, sokféle vallás tarkaságát. Jelenli a toleranciát. A sokféle, egymás mellen éló nép lürelmél a másikkal szemben. Az cutópiaság jelenti az ember és környezet viszonyának újragondolását. A modern technika emberre káros hatásának megakadályozását. A súrún lakott földrész egymásra utalt népei újragondolják, hogy vajon a technikai-anyagi konzumáció szempontjai elóbbrevalóbbak-e. mint a társadalom biológiai cletkorúlményei? Az "cutópiaság" jelenti: emberi mivoltunk a képesség a gondolkodásra, a kultúra teremtésre a legfontosabb az emberi történelemben. Dánia és Magyarország Európa kis államai, dánok és magyarok a világ kis népei közé tartoznak. Az új Európában különös jelentősege van a kis népek kultúrája fennmaradásának: éppen általuk lesz Európa a sokszínűség hazája. És az új Európában különös jelentősége van a kis népek egymás közötti kulturális kapcsolatainak, egymás jobb megismerésének. A kis népek egyenértékűek a nagy népekkel. Számtalanszor jelentik ezt ki. De vajon a politikai egyenjogúságon túlmenően igyekszünk-e ezt mi. kis népek érvényesíteni? Nem eléggé. Még a kultúrpolitikában sem. Igyekszünk a nagy államok kultúráját átvenni, megismertetni, mintegy a kényszerű gazdasági vagy politikai igazodást kísérni a kultúrában is. Elgondolkodtató, Vajon lehetetlen volna Európában egy új szervezetet létrehozni, "kis népek kulturális' munkaközösség~-él? Amely az oktatás, művészet, közkultúra területén ápolná az cgyüttmúködést? Olyanokat, mint ez a mostani kiállítás? A választ a 90-es évek új európai átalakulásai adják majd meg. Reméljük, gyermekcink, unokáink c szellemben nónek majd fel. E reményben köszöntöm a dán és magyar képzőművészek koppenhágai és budapesti kiállítását. Glatz Ferenc a Magyar Köztársaság művelődési minisztere An Exhibition in the Spirit of Qualitative Changes Historians and political scientists speak of the new era of Europe. During the last four decades the military and technological omnipotence of the world powers (the Soviet Union, the United Slates of America and China) seemed to suppress the world by their strong state organisations. It seemed that our European culture of many thousand years would disappear under the waves aroused by the fights of great slates. Now Europe's states comply to one another, prolecting that which we call "Europeanness". They speak of, we speak of a common Europe, an "European House". Actually, what does "Europeanness" mean? It means variegation; the variegation of peoples and political systems, a colourful variety of numerous small nations, elhnidties and religions. It also means (oleranee: the leniency of the diverse peoples living side by side, towards each other. Europeanness implies a re-consideration of the relationship of Man and his environment; to protect people from the harmful effects of modern technology. The interdependent peoples of this densely populated continent now contemplate on the question of whether the aspects of technical-material consumption are more important than the biological, existential circumstances of society. "Europeanness" means: our human nature, that is our ability to think and to create culture, this is the most important factor of human history. Denmark and Hungary are small states in Europe, Danish and Hungarian people belong to the small European nations. In our new Europe the survival of small nations' cultures bears particular significance, since Europe will be the homeland of variegation exactly due to them. And the cultural relationships and mutual knowledge of small nations within Europe is an imperative in Ihe life of Europe. Small nations and large nations are equal in value: we have heard this statement ever so many times. But do we. small nations, actually attempt to assert Ibis principle also beyond the confines of political equality? No, not suffidently. Not even in cultural policy. We try to adapt and publicly be acquainted with the cultures of great nations, as it following the inevitable economical or political alignment, even within culture as well. This is a thought-provoking question. Would it be impossible to create a new organisation in Europe, a "cultural team of small nations"? One which would promote co-operation in the fields of education, art and mass culture; co-operations such as is manifest in this exhibition? The new European changes of the Nineties will provide an answer to this question. We hope that our children and grandchildren will grow up in this spirit. Retaining this hope, I greet the exhibition of Danish and Hungarian artists in Copenhagen and in Budapest, Ferenc Glatz Minister of Culture and Education of the Hungarian Republic TRIUMF-A lakhatatlan m; MaxKLLNGER Haláltól II (A filozófus) [ax Klingcr, némel művész egyik tézkarcán egy meztelen férfi látható, amint tükörképét próbálja elérni. Olyan messzire nyújtózik, amennyire csak tud, mégis áll - mozdulatlanul es meztelen. A kep nezoi ennek a jelenetnek kívülálló tanúi. , -j., Ez a rézkarc egy romantikus esztétikai gyakorlat pontos megjelenitese: a muvesz a kepben tukrozodik, a nézó pedig ezt a tükörképet látja. A művész ujja hozzáér a tükörképhez, s ez lelkileg veszélyes a nézóre nézve: egyszerre nyugtalanító és örömteli, mivel a fenséges megzavarja a szubjektum integntását, így elvész a képben. Klingerncl ebben a motívumban egy másik esztétikai sík is megjelenik: a művész és műve közötti kapcsolat, vagyis hogy a mű miként szól alkotójáról és az alkotás folyamatáról. A mű, amire a művész ujja mutat, a művész személyes tükörképévé válik. Ugyanakkor a művész és a nézó nem a tükörben, hanem a műben találkozik. A műben összpontosul az érzékelés egésze: a nézó, aki a műben a művész tükörképét látja, és a műalkotás, amely így összefogja az érzékelés egész rendszerét. Minden műalkotás magában hordozza saját olvasati rendszerét. Klinger műalkotás-fenomenológiai elképzelése szerint a romantikus mű egyszerre két nézőpontot fog össze. A műalkotás egyrészt rámutat a mű és művész közötti kapcsolatra: a meztelen férfi nem önmagára mutat, hanem az ellenkező Irányba, saját tükörképére, valamint egyazon mozdulattal a műalkotásra. Másrészt a mű befogadására is rávilágít azzal, hogy a nézó nem Is a tükörképet látja, hanem egy képet a művész és a művész tükörképe közötti kapcsolatról. így két alany találkozása válik a mű esztétikai siTíjává, maga a mű pedig azzá a hellyé, ahol az alany szabaddá válik (ez a fenséges) vagy/és ahol új érzékelési lehetőségekhez érkezik el. E modern esztétikai párbeszéd két alappillére Van Gogh és Duchamp. Itt most nem is annyira Van Gogh levágott fülű önarcképére gondolok, inkább a híres cipős képéről szeretnék beszélni. Az önarcképen - utolsó akciója után - még egyszer megvizsgálja magát a tükörben, míg a cipó esetében - amennyiben a művészt reprezentálja - sokkal bonyolultabb viszonyról van szó, mint a valóság mimetikus ábrázolása. A cipót tekinthetjük a művész jelképének, de csak abban az esetben értelmezhetjük ilyeténképpen, amennyiben ismerjük a Van Gogh mítoszt. A képen a naturális cipő nem csupán a valóság jelölője, hanem a művész mítoszára utaló momentum is. Duchamp esztétikai gyakorlata sokkal radikálisabb utat követ. A festészet és a szobrászat bevett esztétikai szabályait felrúgja, mivel a mű a művész elhatározása által válik művé, és nem a munkába fektetett erőfeszítéstől. A befogadás oldaláról vizsgálva, az esztétikai sík a néző azon döntésében jelenik meg. hogy a látott palackszárító állványt vagy a piszoárt műalkotásként értékeli-e. Platón imádta volna a konceptuális művészetet. Az esztétikai befogadás területén kopernikuszi fordulatot jelent az. hogy a befogadó - a műalkotás - a művész közötti háromelemű párbeszéd helyébe a befogadó döntése, a munkával való párbeszéd lép. Azonban Duchamp munkáiban még így is megtalálható olvasatuk rendszere, amennyiben a csábító megjelenítés kérdéséről a kifejezés abszurditásával határos, szinte teljes közönybe teszi át a problémát. Esztétika-a szépség romja A két kulcsfontosságú modernista esztétikai felfogás egy-egy szélsőséget jelent a modernizmus esztétikai gyakoriatában: egyik a magánmitológia stratégiája, a másik a kognitív művészeti potenciál forradalmasításának mítosza. A művészet egyre inkább a haszonelvűségnek rendelődik alá. Úgy a pszichoanalízisben, mint a forradalomban, a haszonelvűség tirannusa bújik meg az értelmezés totalizáló megjelenése mögött. A művészet a haszonelvűség alárendeltjévé válik, ugyanakkor az esztétika a társadalomban az utolsó pozitív gyakorlatként értékelődik, oly módon, mint amelyik nincs alávetve a társadalom racionalitásának. Az esztétika a társadalomban különbségek teremtésére szolgál, lett légyen szó akár a társadalom oszlopos tagjairól, akik szeretnének olyan benyomást kelteni, mint egy független kalandor dzsungelbeli kiruccanása után, vagy az ellenzéki csoportok tagjairól, akik megjátsszák a lumpenproletárt: mindkettejüknek fontosabba stílus kérdése, mint a cselekedetek adekvát fonnája. Ennek talán a viszonyítási pontok hiánya az oka egy olyan társadalomban, ahol az ellenzéket úgy teszik ártalmatlanná, hogy valamilyen esztétizált formában próbálják meg őket asszimilálni. Az esztétika területét a haszonelvűségnek alárendelve sajátítják ki, A képzőművészetben ez részben úgy történik, hogy a művészetet fokozatosan bekebelezik a használati tárgyak körébe, részben pedig a pszichologizálás és a politikai gondolkodás csikar kl bizonyos jelentéseket a műből. Ugyanakkor az esztélika egyike maradi azon kevés területeknek, amelyben a társadalom még emberinek látja magát. Minden eszlétizálódik. hogy valódi gazdasági háttere rejtve maradhasson. Újabban, az úgynevezeti posztmodern építészet megjelenésével, szükségessé vált, hogy a lakótömbök betonját oszlopokkal és színekkel fedjék el, valamint a bevásárióközpontokat úgy rendezzék be. mint valami modern katedrálisokat, hogy az igazi szándékok lepel alatt maradjanak. Másrészt viszont az esztétika felszabadult. Ha ebből a szempontból nézzük, az egész művészettörténet nem más, mint egyetlen hosszú fejlődéstörténet arról, hogy a művészet hogyan szabadul meg egymás után a