Új Ifjúsági Szemle 2008. Tavasz [antikvár]

A magyar ifjúságpolitikáról szóló nemzeti jelentéshez egy átmeneti társadalom ifjúságáról és ifjúságpolitikai törekvéseiről kíván képet adni, úgy, ahogyan azt az Európa Tanács szakértői csoportja 2002-ben tett Magyarországi látogatását követően ajánlásaiban megfogalmazta. Az akkor tett ajánlások abból indultak ki, hogy Európában a két szuperhatalmi tömb, az Egyesült Államok és a Szovjetunió szembenállásának oldódásával megindult demokratizálódási, pluralizálódási folyamatok következményeként Kelet-Közép-Európában átmeneti társadalmak alakultak ki, melyekhez Magyarország is tartozik. Ez az „átmenet a társadalom szinte minden szegmensét érinti"* a gazdaságtól és a politikától kezdve, a társadalom felépítésén és az Európai Unióhoz történő csatlakozáson át, egészen a kultúráig és az egyéni életstílusok megváltozásáig. Tekintettel arra, hogy az „átmeneti országokat elkerülhetetlenül magába szívja a modernizáció", a változások „drámaiak" és a fiatalokat különösen intenzíven érintik, hiszen átalakulnak a generációk, a nemek, a piacok és a civil társadalom közötti kapcsolatok, valamint a gazdagok és a szegények közt húzódó szakadék is egyre szélesedik. Mindezek szükségessé tennék, hogy a társadalom tagjai - különösen a fiatalok - felkészülhessenek e kihívásokra. Az Európa Tanács kiemelte: különösen fontos, hogy a fiatalok - „új motivációs energiához és tudástőkéhez jussanak annak érdekében, hogy a nyílt piacon és a tudás alapú gazdaságban is versenyképesek legyenek", - új társadalmi készségeket szerezzenek a kockázatok, az új lehetőségek és a bizonytalan jövő kezeléséhez, és - önbizalomra tegyenek szert azért, hogy megbirkózhassanak az új identitásokkal és kulturális lehetőségekkel a magyarországi, európai és globális területeken egyaránt." A fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy az Európa Tanács szakértői magyarországi látogatásuk során egyrészt reálisan felmérték, és részben jelezték is azokat a súlyos gazdasági, társadalmi, intézményi, politikai stb. ellentmondásokat, zavarokat és feszültségeket, amelyek a rendszerváltás nyomán kialakult „átmeneti társadalomban" jelentkeztek. Ugyanakkor azzal is számot vetettek, hogy az ellentmondásos folyamatoknak ezzel még nincs vége, hiszen a következő évek-évtizedek modernizációja - most már az Európai Unió keretei között - legalább olyan kihívások elé állítják az országot, mint maga a rendszerváltás. Nem véletlen, hogy a szakértők „drámai" változásokról beszéltek, rámutatva azokra a kényszerekre és konfliktusos folyamatokra, amelyekkel egy társdalomnak szembe kell néznie az ilyen léptékű átalakulások során, ha ifjúságát versenyképesen fel kívánja készíteni a jövőre. A jelentés tehát ebben a szellemben íródott, mint ahogy az azt követő társadalmi vita is ebben a szellemben zajlott: sokféle - alkalmasint egymásnak is ellentmondó - nézetet, véleményt vagy megoldási javaslatot felszínre hozva, az egymással szemben álló nézetek vonatkozásában komoly kritikákat is megfogalmazva. * Az idézőjelben szereplő szövegrészek az Európa Tanács 2000-ben Magyarországon tett, Peter Lauritzen vezette delegációjának megállapításait összefoglaló jelentésből származnak.