Bővebb ismertető
PEST MEGYEI TÁRLAT 2002
Jól tudjuk, hogy a naptári dátumok a legritkábban esnek össze művészeti korszakhatárokkal, mégis az új évszázadtól (sőt az új évezredtől) mintha mindenki csodákat várna.
Holott a nagy stílusmozdulatok a XX. században megtörténtek, a századvég már csak utódirányzatokat tudott produkálni, a művészettörténet-tudomány csupán körülményesen körbeírható, túlságosan is bő mezőket befoglaló műszavakkal kénytelen operálni. Egy példát említsünk csak, legyen Az a posztmodern. A posztmodern sok mindent jelent, egy igen tágas bugyor, amibe a modernizmus utáni valamennyi tendencia begyűjthetó. Talán legfontosabb jellemzője a tradicionális elemek átírása a jelenkorra, a múltból vagy a félmúltból való merítés, átemelés, szubjektiválás, egyféle vizuális transzportáció.
Bármilyen szempontból is szemléljük a kortárs magyar művészetet, bizonyosnak látszik, hogy a hagyomány igen fontos, még akkor is, ha annak mibenvalóságát nehéz leírni, hiszen ma már tradíció a lefestő tájképre emlékező piktúra is (Gy.Molnár István, Bugyinszky László, Büki Attila), tradíció a geometrikus, tiszta absztrakcióra hivatkozó festészet (gondoljunk csak a hűvösebb Matzon Ákosra és az elegánsan poétikus Balogh Lászlóra), de mára már tradicionálisnak tekinthetjük a „klasszikus" avantgarde utó rezgéseit is, melyekre szép példákat láthatunk jelen kiállításon.
Az ÚJ SZENTENDREI TÁRLAT 2002 kurátorai tehát korántsem véletlenül adták a „XXI. századi kihívások" főcímet, s a „Tradíció esélye a XXI. században" alcímet ennek a kiállításnak. Ez a problematika ugyanis nemcsak egy megye, hanem az egész Közép-Kelet-európai régió problémája is, vajon van-e esély valami igazi nóvumra, egy olyanféle művészetre, ahol még megvan a személyes kézjegy, a nyomhagyás szándéka, vagy lekopik mindez, s az elektronikus trükkművészet kora következik? A válasz a jövőre tartozik. A 2002-ben rendezett Pest Megyei Tárlaton ezek a gondok éppen csak felvillannak. Lelkes amatőrök és európai hírű mesterek munkái lesznek láthatóak a szentendrei Művészet Malom falain. Az ív egyik pontján egy meghatározó fontosságú mester, az idén 70 éves Deim Pál, s a beérkező ponton a pályakezdő Bálint Ferenc érett, franciás opusza áll. Közben jó és kevésbé jó művek sorakoznak. Egy ilyen jellegű tárlat mindig szemle-jellegű. Ez is.
A tanulságok levonása az érdeklődő, fogékony kiállítás látogatóra tartozik.
Hann Ferenc