Ujabb tudományos eredmények és terápiás ismeretek 12 év tapasztalatai alapján [antikvár]

A Pindolol - egy parciális agonista farmakológiája 'i' ' t'i ¦ B.J, Clark, K. Menninger és A. Bartholet Preclinical Research, Sandoz Ltd, 4002 Bázel, Svájc I • 1 fe 1. A pindolol egy nem szelektív béta receptor gátló szer; a tengerimalac pitvarában lévő receptorokhoz való affinitása (bétaj), lényegesen nem különbözik a tengerimalac tracheájában (bétaj és béta2), valamint a kutya érfalában lévő simaizmokat beidegző (béta2) receptorok tekintetében. 2. A pindolol izolált szövetekben meglepően különböző erősségű működéssel rendelkezik. A serkentő hatás macska pitvarában és tengerimalac tracheájában az izoprenalin 40-50%-át is elérheti, mit a tengerimalac pitvarában ez csak 10%. Kutya izolált mesenteriális ereiben a hatás kizárólag izgató, maximális hatása pontosan az izoprenalinénak felel meg. Ezen észlelésekből arra következtethetünk, hogy a pindolol agonista tevékenységét főleg a béta2 receptorokon keresztül érvényesiti. 3. Kutyánál a pindolol okozta szívműködés serkentés elegendő ahhoz, hogy kivédje a szív béta receptorainak blokádja miatt létrejövő negatív inotrop hatást. A perctérfogat csökkenése és a kompenzáló perifériás érellenállás növekedés egyáltalán nem, vagy csak jóval kisebb mértékben következik be pindolol hatására, szemben az olyan béta receptor gátlókkal, melyek szimpatomimetikus aktivitással nem rendelkeznek. 4. A pindolol elernyeszti a hörgőizmokat, ez megelőzi illetve a minimálisra csökkenti macskánál a görcskeltők beadását követő hörgőszükületet. 5. A pindolol jelentős értágító hatással rendelkezik, kis adagok körülbelül 30%-kal csökkentik a femorális és mesenteriális érellenállást. Hipertóniás betegeknél alkalmazott dózisoknak megfelelő mennyiség éber kutyánál mintegy 20 Hgmm-rel csökkenti a vérnyomást. ám Bevezetés Hogy létezik, hogy egy molekula ugyanabban az időpontban izgasson és gátoljon is egy receptort? Ezt a nyilvánvaló paradoxont akkor tudjuk megmagyarázni, ha figyelembe vesszük mindazokat az eseményeket, melyek egy béta receptor serkentése és gátlása során lejátszódnak (Clark, 1982). A béta receptor a sejtmembránnak csak egy kis darabját jelenti, mely kémiailag egy gyógyszerhez kötődik. Három ilyen pont van, ahol az izgató izoprenalin kapcsolódni képes - ezt sémésan az la. ábrán mutatjuk be. Az izoprenalin katekol alkotórésze az, mely a molekulának azt a fontos elemét képezi, amely intracellularis események komplex sorozatának kiváltásában játszik szerepet és ez okozza a sejt jellemző reakcióját. A tiszta agonista szerkezete kémiailag optimális a receptor aktiválása szempontjából. Amennyiben elegendő mennyiségben van jelen, a sejtben a maximális reakciót váltja ki élettanilag, miután az összes receptort ^ I