Ünnepnapi imák I. [antikvár]

ELŐSZÓ Ez a machzorfordítás rég tervbe volt véve; most kerül kiadásra. Mint sziddurf ordítás ómmal, ezzel is a vallásos érzést és a héber szöveg megértését akartam szolgálni. Itt is arra törekedtem, hogy a régi szövegek belső értelmét és hangulatát, hozzam kifejezésre, azt az értelmet és hangulatot, mely az egyes imák szerzőinek szívét melegítette. Évezredek áhítata szól hozzánk e szövegekből, melyek ősi, bibliai és agádai elemeket és fohászokat olvasztanak magukba, szentírási helyeket változatos értelemben, művészi értékeket, ősrégi imákat, művészi alkotásokat minden korból, melyek közül az egyik őserejű egyszerűségével hat, a másik színes gazdagságával, de mind megérdemlik, hogy az évszázadok zárát lepattantsuk róluk. Nehéz idők után régi áhítat ősi hangjai új életre kelnek. Szívből kívánom, hogy mire az első ünnep fénye hull az új machzor lapjaira, jöjjön el egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán. Szívből kívánom, hogy imádságunk hangjai találjanak hozzá a szenvedésben próbált és vigaszt kereső szívekhez és találják meg az utat az isteni irgalom kapuihoz Vigye ez imafordítás a lelkeket az imák mélységeibe és legyen kalauza az áhítatnak, tegye meleggé a csöndes áhítatot és vezesse a híveket, hogy értelemmel tudják követni a héber szöveget és az