Üvegszobrok [antikvár]

Üveg: ablak és pohár. Hétköznapjaink. De üveggolyó is, súlyos, kemény kis golyó, mélyében megdermedt kavargó színfolyamokkal. És persze üveghegy is, valahol az óperenciás közelében, nagyon messze, de még innen a világ végéről. Meg üveghang is, csengő-bongó, meg csörömpölés. Meg laboratórium ragyogó, titokzatos lombikokkal, hajladozó csövekkel, fortyogó folyadékokkal. Meg üvegház, akvárium, tükör, szemüveg és nagyító. Átlátszó és törékeny. Máskor sejtelmes, zöld mélység, súlyos és sérthetetlen, lepattan róla a golyó is. Melegen képlékeny, a lehelet is formázza. Kihűlve csak a kemény és nemes gyémánt bír vele. Tűz és víz. Gazdagság, fényes, tiszta világ. Zörgő törmelék, riasztó pusztulás, sértő szemét. Mesés szépség, rideg racionalitás és törékeny illúziók. Csiszolt elegancia, selymes lágyság, penge-élek, kíméletlen szilánkok. Folytassuk? A lehetőségek és az asszociációk kimeríthetetlenek. Varázsa van az üvegnek, amely régen vonzza a művészeket. Mégis, most nem szólva a színes üvegablakok csodájáról, inkább csak a tárgyi kultúra világában hasznosították értékeit. Az üvegszobrászat gyakorlata szinte napjainkig a kuriozitás határán maradt, s a termésben a többnyire olcsó (olykor drága) mütyürök mellett csak elvétve, szinte véletlen akadt egy-egy valódi igénnyel formált darab.