Vadas Ernő [antikvár]

Vadas Ernő jól komponált képeit merész fény-árnyék hatások, az ellenfény tudatos alkalmazása, tükörfényezett felület, sodró lendület, és mindenekelőtt és - fölött a fényképezés fontosságába, mi több, mindenekfelettiségébe vetett elementáris hit jellemezték. 1945 után hazatért, ott akarta folytatni, ahol a nácik miatt abba kellett hagynia. Rövid ideig sikerülhetett is, de aztán jött az államosítás. A Magyar Fotó Állami Vállalathoz, majd 1956 után annak jogutódjához, az MTI-hez került, felszerelésével, addig készült képeivel, negatívjaival együtt. Ez idő tájt a magyaros stílus eredményeit, hagyományait próbálta átmenteni a szocialista realizmus talajára. Törekvéseit siker koronázta, s így jöttek létre az ötvenes évek ellenfényben fürdő, misztifikált munkásember-portréi, így varázsolt a kormos, füstös gyárcsarnokokból monumentális katedrálisokat a beeső fénypászmák festői hatásának segítségével.