Vallomás helyett... [antikvár]

Részlet: VALLOMÁS HELYETT Hogyan lesz valaki képzőművész, ráadásul atyai tiltás ellenére? Istenadta talentummal, sok elszántsággal, akaraterővel, szerencsével. Továbbá bölcsészkari kitérővel, könyvtárosi múlttal, tízéves késéssel érkezve a főiskolára és a képgrafikai pályára. Kell hozzá a hatvanas évek grafikai hőskora, valamint egy használaton kívüli kőnyomda és egy pályakezdőknek otthont adó művésztelep Kecskeméten. Ilyen szerencsével születhettek meg az Ábrahám-litográfiák, melyek aztán bejárják a hazai és külföldi kiállítótermeket, behozva a tízéves késést. A bölcsészeti tanulmányok szerencsére nem múltak el nyomtalanul: benne vannak a gondolati úton keletkezett grafikákban, gondolat-társításokkal, képtársításokkal, szürrealisztikus asszociációkkal, az intuíciók menetközbeni játékával. Legjellemzőbb példa a Mesterségek dicsérete l-VIII. c. kőrajz-sorozat 1967-68-ból. Majd jönnek a politikai töltésű litográfiák a hetvenes évek elejétől (Eszmék és emberek l-lll., Diktatúra l-lll., Víziók l-lll., Történelem alulnézetben l-lll. stb.). Az ellenzékiség egyenes következmény: a művész jól fejlett igazságérzete konfliktusba kerül a képgrafika szakma bennfenteseinek visszaéléseivel. A szakmai megtorlások csak növelik az elszántságot, hogy a reményt ne adja fel, hogy tovább dolgozzon, minden grafikai technikát egyaránt alkalmazzon a mondanivalónak megfelelően. Sőt, hogy eljusson a színes grafikákon keresztül a festészethez, nagyméretű lírai-geometrikus vásznakat festve. Eufórikus reménysugár támad fel benne is 1990-ben; most már kiállítási lehetőségeket is kapva a Magyar Festők Társaságától festményei számára. Hogy a rendszerváltás mégsem történt meg a magyar képzőművészetben sem? Erre már 1993-ban rá kellett jönnie Gross Arnolddal együtt, akivel a Pesti Hírlapban megjelent nyílt levelükben tiltakoztak a grafikai érdekcsoport további egyeduralma ellen. S ez a régi garnitúra ráadásul új erőre kap 1994-ben Kárpótlásul szűkebb hazájában: a Ferencvárosban megszervezi az Art9 Ferencvárosi Képzőművészek Egyesületét, valamint megmenti a Budapesti Magyar Grafikai Műhelyt 1997-98-ban. És 1999-ben, hetvenévesen ne reménykedjen jobb lehetőségekben, a jobb életben? Ahogy annak idején az iskolában tanították: „Dum spiro, speroü" ÁBRAHÁM RAFAEL (ÍRÓK, SZÍNÉSZEK, KÉPZŐMŰVÉSZEK (Bp. 1999) 5