Vallomás - Várkonyi János [antikvár]

Líz évvel ezelőtt, ha felvetették volna nekem, hogy életemről könyvben adjak számot, akkor azt mondtam volna: nem érzem hiányát, hogy írásba foglaljam emlékeimet s gondolataimat. Ma azonban - barátaim biztató szavai hatására is - úgy érzem, az elmúlt 60 évet összegeznem kell: le kell írnom, mit tettem jól s mit rosszul életemben? Ezzel tartozom szeretteimnek is Alkotó éveim nehéz vagy könnyebb szakaszaiban mindig makacs és rendíthetetlen ember voltam. Azt festettem, amit jónak láttam, amit érzelmeim és érzéseim sugalltak. Nem követtem soha aktuális, divatos művészi áramlatokat. Nem pöröltem azokkal, akik „konzervatív vagy irodalmias" jelzőkkel illettek. Úgy érzem, hogy alázattal és tisztelettel, őszintén tártam lelkem tartományait a világ elé. Munkáim átélt, vagy álmokból szőtt élményekből születtek, olykor áthatva drámai, lírai vagy ironikus hangvétellel. Ebben a könyvben szeretném elmondani alkotásaim keletkezéstörténetét! Hálával és imával köszönöm meg, amit eddig elértem, elsősorban elhunyt szüleimnek, akik minden tőlük telhetőt megtettek, hogy művészpályámon útnak indítsanak. Hálával tartozom annak a nagy családnak, rokoni közösségnek, amelynek tagjai sokszor türelemmel szenvedték el nehéz pillanataimat, és mindig a szeretet erejével kísértek utamon. Emlékszem általános iskolás éveimből egy kedves rajztanárra, Lehoczky Mihályra, aki felismerte a bennem rejlő tehetséget; Mokos József festőművész - mindenki Józsi bácsija - rajzszakköri intelmei, zseniális pedagógiai fogásai biztos alapot adtak ahhoz, hogy köny-nyedén „besétálhattam" a Szegedi Tanárképző Főiskola rajz szakára, ahol kiváló mesterek tanítottak (Cs. Pataj Mihály, Vinkler László, Fischer Ernő festőművészek), akiknek szintén sokat köszönhetek! Később szeretettel vettek körül Mezőberényben, ahol lehetőséget kaptam alkotói pályám töretlen indulásához. Köszönettel tartozom Nagy Ferenc, Balogh Ferenc és Bartóki József festőművész segítőkész barátságáért és az együtt eltöltött évekért. Később a Lóránt János festőművész által vezetett Békési Alkotótábor lett meghatározó fejlődésemre. Köszönöm az ő tanácsait és azt, hogy „egyengette" lehetőségeimet. Itt egy igazi jó baráttal hozott össze a sors, a sok-sok közös kiállítás hangulata máig is meghatározó élményem. Csuta György festőművész az, aki megteremtette a Békési Nemzetközi Művésztelepet, és ezzel nekem is új lendületet adott, mert sok-sok kiváló művésszel ismerkedhettem meg, akik szélesítették kitekintésemet a világra. Az utazások, beszélgetések, bohémságok az asztal melletti, vagy azon túli élmények felejthetetlenek. Ludvig Zoltán nagykanizsai, Lonovics László békéscsabai nemzetközi művésztelepei is sokat jelentettek számomra. Köszönetet mondok azoknak a barátaimnak, akik szeretetükkel, biztatásukkal erőt és hitet adtak alkotói éveim alatt, és jóban, rosszban velem voltak, hűségesen. Szeretettel gondolok azokra a tisztelőimre, műgyűjtő közönségemre is, akik nem kerültek be név szerint e gyűjteménybe, de barátsággal velem voltak a múló évek alatt. Végül tisztelettel hajlok meg azok előtt, akik önzetlenül segítették ennek a könyvnek a megjelenését, azt, hogy jelet hagyhassak az utókornak magamról és arról a világról, amelyben éltem. Várkonyi János