Válogatás 2001-2003 [antikvár]

Részlet: Köves Éva csendéleteiről 2001-2003 Korábbi képeit ismerve, talán az alakok, a figura feltűnésén csodálkozhat el a néző először. Köves Évát az épített világ geometrikus formáiból - állványzatok, hídszerkezetek, korlátok és járdakockák látványából - strukturált képeiről és képinstallációiról ismertük meg. És bár a változás a gyűrődő, lebegő építkezési ponyvák, majd az organikus természeti formák megjelenésén át szépen követhető, az elmúlt években készült kirakatképeken mégis meglepő az emberi alak feltűnése, illetve az emberi alakot formázó próbababák és a divatvilág kevésbé ismert, vagy ismertebb alakjainak, arcainak megjelenése. Köves elmúlt években készült festményeihez a városi utcák mentén sorjázó kirakatok látványát használta fel. Párizs, Róma, Budapest, London utcáin talált kirakatokról készített fényképeket, s ezeket vette a képek alapjául. A kirakatkép egyik sajátossága, hogy egy berendezett teret, megrendezett, manipulatív látványt rögzít, amely minden városban élő embernek, utcai járókelőnek ismerős, mindennapi. Ha a környezetre - és ez esetben konkrétan a városi környezetre - való érzékenységet tekintjük, Köves nem is lépett akkorát. A kirakatok legalább annyira meghatározzák a városi környezetet, az utcák látványát, mint az épületek formái, amelyek befogadják őket. És amelyek tükröződnek bennük. A korábban festett képek szerves részét jelentő építészeti elemek ugyanis itt is feltűnnek, és ezzel kommunikációt, folyamatot teremtenek a korábbi festményekkel. A homlokzatok párkányzatai, erkélykorlátjai azonban az új képeken kevésbé konkrétan jelennek meg, a tükröződésekből adódóan jelenlétük talányosabb, kevésbé megfogható. A kirakatok tárgyai, képei összemosódnak, felcserélődnek, eggyé válnak a kirakatok üvegében tükröződő épület- és utcarészletekkel. A nagy térbeli távolságok egy képsíkba tömörülnek, és a fényviszonyok által meghatározott tükröződésekben a látványelemek kitakarják, elfedik egymást. A több térbeli síkban lévő tárgyak, látványelemek egy időben egy felületre való vetítése ez által mozgalmas képi látványt eredményez. Ez a mozgalmas térjáték szintén visszautal Köves korábbi képeire, ahol a városi terek, épületek több nézőpontból rögzített képei egymás mellé állításával alkotott installációkat, és hozott létre hasonlóan élénk tér-mozgásokat imitáló látványt. A figura megjelenése Köves festményein nemcsak a figurális festészet aktuális tendenciájáról tanúskodik, de saját munkásságán belül is változást jelent. A szigorúbb, szabályosabb geometrikus formáktól az oldottabb, esetlegesebb látvány felé mozdult. Érzékenyebb lett, finomabb mozgásokat rögzít, árnyaltabb eltéréseket rajzol ki, változékonyabb látványvilággal dolgozik. Ami persze a témából is adódik, hiszen a kirakatok reklámvilággal összefüggő látványvilágának egyik fő jellemzője a változékonyság, a naprakészség. Mégis a művész választása a kirakatokat illetően több aspektust is felvet. Az egyik ilyen, hogy a reklám-kirakatokra jellemző, és ott már észre sem vett alakok a festményen való megjelenéssel, azaz a kontextus változással párhuzamosan, jelentésváltozáson is átesnek. A kirakatok utcai látványával szembeni közömbösség helyett a megfestett képeken feltűnővé válik a divatvilág modelljeinek sablonmosolya és a gyakran szó szerint arctalan, fejetlen kirakati bábuk kifejezéstelensége, ami önkéntelenül a