Váltakozva [antikvár]

A rajzok formavilága hol organikus, hol geometrikus jellegű. Valós motívumok ritkán szerepelnek kiindulópontként, és akkor is gyökeres változáson mennek keresztül. A vonalak és formák keltette véletlen asszociációknak és az elképzeléseknek nagyobb a jelentősége, mint a megfigyelésnek. Ugyanakkor a szűkebb és tágabb környezet valós eseményei óhatatlanul meghatározzák a témákat és a kifejezés érzelmi-hangulati tartalmát. A repülés és a tánc ősi, atavisztikus és modern élménye, az űrbeli lebegés, a vízbeli mozgás, a zenei ritmus mind alapvető faktorok a motívumok megválasztásában és elrendezésében, a kompozíció szimmetriája vagy kiszámított asszimetriája a hagyományos művészi komponálás évszázados szabályait követi, elutasítva a képi látvány esztétikustól elrugaszkodó megoldásait. A rendteremtés igénye, a megismerhető törvényszerűségek és szabályok létezésére vonatkozó hit és remény hívja életre a geometrikus kompozíciókat, míg a természettel való megadó azonosulás, a földi élettel kapcsolatos kiszolgáltatottságba való beletörődés irányítja a dekomponáltabb, organikus, növényi vagy állati formák létrejöttét. Mivel e kettő egyike sem tud végérvényesen érvényre jutni, váltakozva élnek egymás mellett. Elragadtatás és távolságtartás, irónia és játékosság a kifejezés végpontjai.