Bővebb ismertető
Engedtessék meg nekem, hogy mindenekelőtt személyes szóval köszöntsem ennek a könyvnek az elkészültét. Hogy ne azzal kezdjem, amivel talán kellene: ne objektív szükségének taglalásával és bizonygatásával, hanem szubjektív hasznának dicséretével.
„Nem elég azon nyelvismeret, mely dajkánk karjai közt reánk ragadt..." - írta egykor a költő Kölcsey Ferenc, abban a korban, amelyik nemcsak a társadalmi megújulás időszakaként hagyott maradandó nyomot a magyar történelemben, hanem ettől korántsem függetlenül, a nyelvi megújulásnak is nevezetes időszaka volt. S ha már a magyar Himnusz költőjétől nem verset, hanem prózai mondatot idéztem, hadd folytatom kiváló kortársának, a reformpolitikus, történész és jogtudós Szalay Lászlónak viszont egyik verséből vett idézettel: „Ahány nyelvet tudsz és művészetet, annyi ember vagy!"
Ha nem is beszélünk róla eleget, mégis tudjuk és érezzük mindannyian: most is reformkorban élünk. Megújul körülöttünk a világ. Benne mi is megújulni kényszerülünk, szinte napról napra. Tevékenységünkben folytonos változásokkal kell számot vetnünk, miközben az állandóság, a folytonosság jó hagyományának ápolásáról egy percig sem kívánunk, is nem is kell, és nem is szabad lemondanunk! Munkánk változásai viszont gondolkodásunk változását föltételezik. S itt még egy idézetet tűrjenek el tőlem Kosztolányi Dezsőtől, a nyelvművész-nyelvápolótól: „Nemcsak a gondolkodás hat vissza a nyelvre, hanem a nyelvtudás is visszahat a gondolkodásra."
Szeretnénk, ha gyarapodó nyelvtudásunk gondolkodásunk korszerűsödésének velejárója lenne. Útmutató lehet e cél felé haladtunkban ez a kötet is.