Várfok 25 [antikvár]

FÖLDÉNYI F László: 25 éves a Várfok Galéria Hogyan is mondja a költő? Már egy hete csak a mamára nem, nem a mamára, hanem: A BAJUSZRA gondolok, mindig, meg-megállva." Igen, a bajusz, a híres-nevezetes bajusz, amiről már messziről tudni, hogy nem akárki rejtőzik mögötte, hanem maga Szalóky Károly, őmögötte pedig a Várfok Galéria. S ahogyan a Várfokból is, meg Szalókyból is csak egy van, úgy a bajuszából is. Egyetlen hozzá foghatót ismerek csupán: Köln egyik régi sörözőjében, a 19. században alapított Früh em Veedelben a csaposnak van az övére emlékeztető bajusza. Amikor ott laktam és bementünk egy sörre, a fiammal együtt nem bírtuk levenni róla a szemünket. Attól kezdve ahányszor arra jártunk, mindig betértünk. Az a bajusz mintha a 19. századi Németországba repített volna vissza -egy megbízható, szolid világba, amelynek még sejtelme nem volt a 20. századról. így vagyok Szalóky Károly bajuszával is. Igaz, nem erről kellene most beszélnem. Mégsem tudom megkerülni. Mert nem szokványos bajuszról van szó. A maga nemében ugyanis páratlan. S hogy miért nem látni Budapesten ehhez foghatót? Mert már réges régen letűnt az a világ, amelyhez még magától értetődően hozzátartozott az így növesztett, így pödört bajusz. És amit ilyen önérzetesen lehetett viselni. Mintha egy 19. század végi fotóról lépett volna elő. Nem lóg, nem konyul le búsan a semmibe, mint némely mai politikus bajsza a Parlamentben, de nem is apokaliptikus, mint Nietzschéé, akinek a bajusza láttán az embernek olyan érzése van, hogy mindjárt beszakad az ég. Nem, az övé öntudatos, nem szerénykedik, de nem is magakellető. Nem akar észrevétlen, szürke maradni. Hanem szuverén. Vállalja magát. Más szóval polgári, a szónak persze nem a mai, hanem száz évvel ezelőtti értelmében.