Várfok Galéria 1990-2005 [antikvár]

Részlet: Hamar eltelt ez az első 15 év. Nem is olyan régen volt, hogy művészbarátaimmal a kocsmaasztalnál azt tervezgettem, hogy milyen jó lenne egy saját galériát létrehozni, ott csak olyan művészeket kiállítani, akiket fontosnak tartok. Galériáról álmodoztam, pedig fogalmam sem volt arról, hogy mi is az a galéria, valójában hogyan és mitől is működik egy ilyen szervezet. Naivitásomban azt képzeltem, hogy csak kirakom a képeket a falra, és minden megy a maga útján. Honnan is tudhattam volna, hisz nem volt hazai példa az ilyen tevékenységre, a kortárs műtárgyak kereskedelmét néhány állami intézmény és egy-egy magánbolt bonyolította, meglehetősen protekcionista és koncepciótlan módon. Azok a művészek pedig, akik az én víziómban szerepeltek, nem tartoztak az állam kegyeltjei közé, a legjobb esetben is csak a „tűrt"* kategória képviselői lehettek, ezért többnyire kimaradtak a kiállítási és intézményesült értékesítési lehetőségekből. Elképzelésem megvalósítása érdekében az első engedélykérő levelet a hivatalhoz a nyolcvanas évek végén Írtam (akkor így ment ez), majd a rendszerváltás körüli idők eufórikus hangulatában 1990. november 30-án Bodóczky István kiállításával megnyitottam a Várfok Galériát. Hamarosan a galéria művészei közt tudhattam hajdani „vízióimat", a kortárs magyar művészeti élet számos meghatározó alakját, illetve az újonnan jelentkező friss művészgeneráció néhány egyéni hangú képviselőjét. A galéria működtetése és szakmai utazásaim során igyekeztem a sok éve működő „nagyoktól" ellesni a szakmai fogásokat. A tapasztalatszerzésem fontos állomásai voltak a hazai és külföldi művészeti vásárok és egy amerikai galériás ösztöndíj, ahol betekinthettem a műfaj legféltettebb titkaiba. Úgy gondolom sokat tettünk a megszakadt gyűjtési szokások felélesztéséért; számos gyűjtő hűen kötődik a Várfok Galériához és művészeihez, vagy tekinti gyűjteménye kialakítása első lépésének a Várfok Galériában folytatott beszélgetéseket. Mára már kinőtte magát, és a Várfok utcában számtalan kortárs képzőművészetet bemutató galéria veszi körül a hajdani pionírt, a kezdeti évek útkereső, idillien amatőr vállalkozását, a hajdani dohos pincéből kialakított Várfok Galériát. A 15 év hamar eltelt, remélem nem nyomtalanul. Olyan kiadványt szerettem volna megjelentetni, ami az évek távlatából is hitelesen mutatja be a Várfok Galéria múltját, segíti a későbbi kor „nyomolvasóit", a majdani művészettörténészeket, művészetszeretőket, az olyan embereket, akiket kíváncsivá tesz ennek a galériának a históriája, emélem sikerült.