Várnai Gyula [antikvár]

andrási gábor ÁLOMAJTÓ* gáborandrási DREAMDOOR' Várnai Gyula munkáiról nekem Weöres Sándor egysorosai jutnak eszembe, azok közül is inkább az „egyszavasok "; olyanok, mint „Jégfésű" „Sugárpehely" és „Tojáscj". Ugyanúgy megjegyeztem mindegyiket, valamikor régen, mint azokat a különös tárgyegyütteseket, melyekkel különböző kiállításokon találkoztam először, s melyeket most ebben a kiadványban együtt lehet látni. Hasonló élességgel bukkantak fel időnként (honnan is? a tudatalattiból vagy egyszerűen az emlékezet rárakódott rétegei alól?), akár egy határozottan leütött akkord: tömören, tisztán, körülha-tároltan. Várnai rokon módon bánik a tárgyakkal, mint V*/eöres a szavakkal; egymáshoz illeszti azokat, de nem egy mulandó szintaxis kedvéért, hanem sokkal szorosabban, véglegesen egybeforrasztja és ezzel új, másik életre kelti őket. Ahogy Weöresnél a szókollázsszerű összetételben az eredeti elemek egyfelől (formai szempontból) megőrzik megkü-lönböztethetőségüket, másfelől (szemantikailag) átszűrődnek egymásba, úgy Várnainál a fizikai létezők, a puszta dolgok viselkednek ekképpen: elemlámpák, szőnyegdarabok, ajtók (persze most újból fellapoztam Weörest és az Egysorosok és más ajoriz-mák között, mindjárt negyedikként, ezt találtam: „Álomajtó"), pokrócok, tükrök többnyire manipu-lálatian mivoltukban, mégis újjáteremtve kerülnek egymás mellé. Ezekből a gyakorta nyomorúságos, a paneltömbök szemétledobói mellé „kitett", a lomok közül kiemelt talált tárgyakból Várnai kezén költészet születik: intellektuális és érzékeny tárgyköltészet. Mindazonáltal figyelemre méltó, hogy e tárgyegyüttesek - ahogy szerintem Weöres „egyszavasai" is - klasszikus assemblage-technikájuk dacára híján vannak mindenféle szürreális hatáskeltésnek és extremitásnak éppúgy, mint a szociológiai laposságoknak és a szemét, a kacatok „esztétikája" iránti vonzalomnak, Akár véletlen, hirte- Gyuia Várnai's works remind me of the one-liners of Sándor Weöres, especially the one-word poems, such as "Ice-comb", "Ray-flake" or "Egg-night". These stuck in my mind a long time ago - every one of them, like those peculiar object-ensembles which I first encountered at different exhibitions and which are now collected in this publication, They emerged with a similar keenness from time to time (from where? from the subconscious, or simply from beneath other layers of memory sediment.^), like a firmly hit chord: dense, clear, definite. Várnai deals with objects as Weöres deals with words: he pieces them together, not for the sake of a transient syntax, but to join them, more closely, permanently, to bring them to a new life. If the original elements in Weöres's word-collages both retain their distinctness (from a formal point of view) and meld (semantically), the physical components of Várnai's works, the mere things, behave in the same way: the torches, pieces of carpets, doors (of course, I leafed through Weöres's One-liners and Other Aphorisms again, and the fourth to come up was: "Dreamdoor"), blankets and mirrors are usually put together without manipulation, yet recreated. Várnai works these often miserable objects, "left" by the refuse chutes of housing-estates, salvaged from the rubbish, into poetry - an intellectual and sensitive object-poetry. At the same time, it is remarkable how these object ensembles - just as, I believe, the one-word poems of Weöres - are, despite their classic assemblage technique, without any surrealistic posturing or extremity, the flatness of a sociological interest or an attraction to the "aesthetic" of waste or bric-a-brac. Whether they owe their existence to sudden chance encounters or to careful consideration (probably both methods are present), Várnai's works are the home of the Elsó megjelenés: Várnai Gyula, (kiállítási katalógus, szerk.: Dr. Fülöp Gyula, Sasvári Edit) Szent István Király Múzeum Közleményei D. sorozat 232. szám / Bulletin of the King St Stephen Museum D. Series D, No. 232., Székesfehérvár (1997), o, n. First published in Dr. Gyula Fülöp, Edit Sasvári (eds.): Várnai Gyula. (Exhibition catalogue). Szent István Király Múzeum Közleményei D, sorozat 232. szám / Bulletin oíthe King St Stephen Museum, D series, No. 232, Székesfehérvár, n. d, [1997]