Veszprém anno... [antikvár]

Néhány eligazító szó következik a fotóalbumhoz. Egyfajta használati utasítás, amelynek e bevezető végén lenne a helye, de ezúttal itt olvasható. A Veszprémet megidéző régi felvételek egy hivatalosan nem létező, de valóságosan kézbe vehető könyvsorozat új kötetéhez tartoznak. Ez az "Anno..." címet viseli, s benne a Budapestet, Kecskemétet felidéző képeskönyv jut hirtelen eszünkbe. Ami közös bennük: egy adott település adott korszakát, annak hangulatát kívánják bemutatni, miként ez a kötet is. Minden mást eltérően szerkesztettek a könyvek összeállítói. A Veszprém Anno... is egy adott időmetszetet választott ki. Az 1880-as évektől kezdődően - az egyre nagyobb számban gyarapodó fotókkal - az 1940-as évek elejéig jutunk el, amikor a családi emlékkönyv helyét a családi fotóalbum váltja fel. Amikor a polgár, a vállalkozó, a helyi politikus dokumentálni akarja önmagát, addig hova jutott el életének egy adott pillanatában, mi reprezentálja vagyonát, tekintélyét környezetében. S amikor a fotó a hétköznapi lét bizonyossága lett, az élet teljes egészét megörökítendő, az iskolai tablóképeken, esküvői felvételeken át - a szórakozás, a mindennapi élet eseményein keresztül - a gyász pillanatáig. Éppen ezért alakítottuk ki ilyformán a kötet szerkezetét is. Az első fejezetben a város jelenik meg. Régi és új épületeivel, a múlt század végi modernizáció megannyi, máig életteret biztosító emlékével. De ahol csak lehetett, olyan képet választottunk, ahol veszprémiek állnak és néznek bele a fényképezőgép lencséjébe. Hajdanvolt gyerekek torpannak meg a Séd partján, a Várhegyen, a Püspökkertben, hogy az ördöngös masina bűvkörébe kerüljenek ők is.