Veszprémi tavaszi tárlat 2000 [antikvár]

Az együttes fellépés, az átfogó összkép-felmutatás igénye manifesztálódik a regionális csoportos kiállítások szívós fennmaradásában, periodikusan visszatérő megrendezésében: míg a kortárs magyar képzőművészet egészének koncepciózus és hiteles bemutatására, áttekintésére hosszú évek óta nincs lehetőség, az ország egy-egy tájegységének jelenkori, művek által megrajzolódó művészettörténetét azért szerencsére figyelemmel kísérhetjük. A honi vizuális művészetek képzeletbeli térképén biztos pont, erős bázis Veszprém, ahol a hetvenes évektől léphetnek fel együttesen a Balaton-felvidék régiójához, településeihez kötődő alkotók; az itt élő, az innen elszármazott, a szorosabb vagy lazább szálakkal ide kapcsolódó képző- és iparművészek. A művészeti kapunyitás, a befogadás aktusa rokonszenvesen tág érvényességű Veszprém városában, illetve Veszprém megyében: itt számos, a határokon túlról, Erdélyből és az egykori Jugoszlávia magyarlakta területeiről, és más, távoli tájakról érkezett művész talált otthonra és alkotóműhelyre. Ennek következményeként ezúttal is - az évtizedek óta itt tevékenykedő, a pályafutásukat korábban vagy a közelmúltban, és a most kezdő alkotók teljesítményével mintegy művészetföldrajzi egységet alkotva - egy rendkívül sokrétű, friss, kezdeményezésekben gazdag, egymással hol érintkező, hol párhuzamosan futó, hol konfrontálódó törekvések által inspirált művészeti termés bemutatásának lehetünk tanúi. Idős és fiatal alkotók, profik és amatőrök, mesterek és főiskolai stúdiumaikat végzők; festők, grafikusok, szobrászok és iparművészek: textilesek és keramikusok, formatervezők és fotósok munkáiból szerveződik ez az együttes, amelyben eredendően jelen van a hagyományőrzés és a hagyományokat elvető újítás szándéka, amelyben tradicionális műfajokat és műnemeket megtestesítő kompozícióik mellett besorolhatatlan, egyedi, öntörvényű alkotásokat is meglelhetünk. Mindennek - és a vizuális globalizáció térhódításának - logikus eredője a stiláris sokágúság, a korlátozásoktól mentes, vagy legalábbis azoktól elszakadni vágyó szellemi kalandozás Veszprémben is regisztrálható, leleményes, szuverenitással áthatott tárgyiasulása. Hetvennél több művész jelentkezett a szervezők kiállítási felhívására, és emellett hat meghívott művész is bemutatja alkotásait a 2000. év Veszprémi Tavaszi Tárlatán. A kortárs művészek oly sok kitűnő munkát felsorakoztató kiállításán ezúttal búcsúzunk a közelmúltban lezárult két veszprémi életmű alkotójától, a szobrász R. Kiss Lenkétől és a festő Bojtor Károlytól: művészetük immár a hely szellemének összetevője, a hagyomány szerves alkotóeleme. Wehner Tibor