Veterum aliquot ac recentium Medicorum Philosophorumque Icones/Kísérő tanulmány a Zsámboky János Veterum aliquot ac recentium Medicorum Philosophorumque Icones című reprint kiadványhoz [antikvár]

Az európai és a magyar humanizmus történetében jelentős szerepet betöltő polihisztor orvos és történetíró az észak-magyarországi nagyszombatban (Trnava) született. Származásáról Plautus-kiadása előszavában számol be, apjáról, Zsámboky Péterről pedig a Poemata (1555) és az Emblemata (1564) c. műveiben emlékezik meg. Eszerint családja a Pest megyei Zsámbokról - a török elől menekülve - került Nagyszombatra. 1549-ben kapott nemességet I. Ferdinánd császártól a török elleni harcban tanúsított hősiessége és a városbírói állásban szerzett érdemei elismeréséül. Címerállatai is ezt jelképezik: két, egymással szemben álló, fél lábbal kapaszkodó daru, csőrében gyűrűt tart. (A daruhoz kötött monda szerint az őrt álló daru egyik lábában követ tart, és veszély esetén figyelmezteti társait a kő leejtésével.) Zsámboky tanulmányait Bécsben kezdte, ahonnan 1543-ban tanulmány- és vándorútra kelt Európa egyetemit, szellemi központjait megismerni, s ahová 22 év után, 33 évesen ismét visszatért, s ahol véglegesen letelepedett mint I. Ferdinánd, majd II. Miksa udvari orvosa és történetírója. Éppen tíz évvel később, 1574. január 1-én fejezte be orvosok és filozófusok arcképeit és a hozzájuk írott disztichonokat tartalmazó albumát. Az "Icones" mint az első magyar orvostörténeti munka, esztétikai értéke révén a könyvművészet jelentős alkotása, tartalma és szerkezete alapján a humanista szellemiség fontos forrása. Egyben a korszak egyik jeles orvos-polihisztorának, tudós filológus történetírójának a személyes életútját is "summázza".