Vidám vigasztalanok [antikvár]

Bevezetés A kötet célja egy, a kortárs irodalomra jellemző narratív stílus bemutatása, amely a beszélt nyelv sajátos használata és ennek stilizált alkalmazása okán „emiliai" stílusnak is nevezhető. A magyar nyelvű fordítások fiatal tehetségek munkái, akiknek elsődleges feladata az volt, hogy visszaadják a vizsgált szerzők prózájának hangulatát és jellemzőit. így fontos kiemelnünk, hogy az itt bemutatott novellák és regényrészletek magyar nyelvű változata irodalomkedvelő hallgatók lelkesedését dicsérik, akik egy irodalmi feladatban mérettették meg magukat, így nyelvismeretüket is tökéletesíttették a műfordítás diszciplínájának segítségével. Ezen első munkáik szárnypróbálgatások, amelyeket reméljük, egyre bátrabb kísérletek követnek majd. E tapasztalat olyan kiindulási pontot jelenthet számukra, amely ösztönözheti őket arra, hogy ezen az úton folytassák tovább tevékenységüket. Az antológiában hat szerző műveit találja a kedves Olvasó, Luigi Malerbától kezdve, akit ezen irodalmi stílus előfutárának is tekinthetünk. Malerba első műveiben (a Salto mortale és az II serpente című regények, valamint a La scoperta dell'alfabeto és a Dopo il pescecane című novellagyűjtemények) az irodalom megújítását szorgalmazta, amely a hatvanas években megragadt azoknál a régi modelleknél, amelyek a szerzők számára akadályt, az olvasók számára pedig biztos kényelmet jelentenek. A Gruppo 63' néven ismert sperimentalista írók csoportjában végzett tevékenységével Malerba egyike azon első szerzőknek a huszadik század második felében, aki megújította a regény struktúráját, és egy „irodalomellenesnek" is nevezhető nyelvhasználatot juttatott érvényre, éles ellentétben az „írott olasz nyelv" modelljével, amelyet rá jellemző konvencióival főképpen a tömegcikkszerű prózairodalom alkalmazott. Malerba ezen első műveire jellemző tehát a XIX. századi irodalmi művekben fellelhető realisztikus cselekmény elutasítása, valamint egy olyan belső narrátor alkalmazása, akinek jelleméről rendhagyó nyelvhasználata árulkodik. Elég a félbetört vagy fejre állított mondatokra gondolni, amelyek a nyelvtani szabályok alapján helytelennek bizonyulnának. Elmondható, hogy ezen mondatokat a nyelvészet csillaggal jelölné a stiláris és nyelvtani hibák jelölésére, de ugyanígy igaz, hogy ezen mondatok rendkívüli módon megközelítik