Villamosság 1991. szeptember - Különszám [antikvár]

ERŐSÁRAMÚ IPARUNK A 90 ES ÉVEKBEN Bárki Kálmán A magyar társadalom feszültségekkel teli időszakban, átalakuló politikai, gazdasági intézményrendszer körülményei között, világméretű technikai fejlődés árnyékában keresi a kivezető utat a válságos helyzetből. Az elmúlt évtizedekben a világban mélyreható gazdasági, társadalmi, politikai, tudományos-technológiai változások zajlottak le, melyekhez nem tudtunk alkalmazkodni. Előrehaladásunk megtorpant, a nemzetközi fejlődés centrumából kifelé szorulunk. Gyorsan változó és egyre keményedő, sok esetben kiszámíthatatlan gazdasági környezetben kell a magyar gazdaságot stabilizálni és megújítani, növekvő társadalmi feszültségek között, erőforráshiányos, erősen eladósodott helyzetben a működését fenntartani. A kormány a programjában olyan iparpolitikát fogalmaz meg, amely célul tűzte ki a hazai adottságokkal összhangban lévő, nemzetközileg versenyképes, korszerű ipar megteremtését, a piaci gazdaságnak megfelelő ipari szerkezet és szervezeti rendszer kialakítását. Az ipari szerkezet és rendszerváltást, az ehhez szorosan illeszkedő energiapolitikát feszültségekkel terhes, az infláció nyomása alatt álló, a hosszú stagnálásban legyengült gazdasággal, a terheket elviselhetetlennek érző társadalonmial kell megvalósítani. Az ipari termelés a stagnálásból látványos zuhanásra váltott át. 1991. év első öt hónapjában az inflációt kiszűrve az ipari termelés az előző évhez viszonyítva további 17%-kal, a tavalyinál nagyobb mértékben csökkent. A feldolgozó iparban a gépipar a listavezető a 30%-os termelés csökkenéssel. Az ipar értékesítése jelentősen elmaradt a termelés mögött, ami erőteljes készletfelhalmozódásra, piacvesztésre is utal. A statisztikai adatok nem reménytkeltőek. A mélyülő válság körvonalai egyre markánsabban rajzolódnak ki. A számadatokból a pozitív és negatív tendenciák egyaránt kiolvashatók, az ipari termelés további csökkenése azonban egyértelműen jelzi, hogy a recesszió nemcsak tartós, hanem gyorsuló tendenciát is előrevetít. Ehhez társul még az agrárágazat túltermelési és egyéb válsága. Az ipar és a mezőgazdaság válságának együttes hatása növekvő inflációban, munkanélküliségben, hatékonyságromlásában és vészesen csökkenő GDP-ben ölt testet. Az áru és pénzfolyamatok zavarai felerősödnek, a makrogazdaság és a reálszféra folyamatai nem egyirányban mozognak, a közöttük feszülő ellentmondások az ütközés veszélyeit is felidézhetik. A magyar gazdaságban zajló folyamatok nem elszigetelt jelenségek. Közismert, hogy a világgazdaság és világkereskedelem növekedési üteme mérséklődött, egyes területeken recesszió is jelentkezik. A közép-kelet-európai országok és a Szovjetunió gazdasági nehézségei, a fizetőképesség megrendülése a magyar gazdaság értékesítési gondjainak mélyülését segítette elő. Sok vállalat került kritikus helyzetbe, a kelet-európai piac összeomlásának ellensúlyozására annyira várt piacváltás vontatott, nem hozott átütő sikert. A vállalatok közül a piacváltásra képesek a szükséges lépéseket megtették. Az un. szocialista piacra dolgozók nagy része azonban nem volt képes a váltásra, így a működésük ellehetetlenülése egyre nyilvánvalóbb. A kritikus helyzetbe került vállalatok gazdasági összeomlása reális veszély, a továbbgyűrűző hatás a gazdaság széles területeit igen kedvezőtlenül érintheti, a kormány gazdasági programjának végrehajtását nehezítheti meg. Az ipari szerkezet és szervezeti rendszer váltását a versenygazdaság kereteinek, intézményeinek kialakítását válságjelenségek kísérik. Ennek okai iDelső és külső tényezők együttes hatásával egyaránt magyarázhatók. A gazdasági korszerűsítés, a program sikere azonban azon múlik, hogy a válságot kísérő jelenségeket mennyire lehet kézben tartani és a reálszférában a mennyiségi és minőségi változások eredőjeként a gazdasági növekedés anyagi és szellemi erőforrásait megteremtem. A magyar gazdaság állapotáról, a különféle programok megvalósíthatóságáról szakmai körökben sokat vitáznak. A közreadott jelentések a helyzetismertetésben közel azonosak, 1991-ben is a GDP 6-7%-os csökkenését és az ipari termelés további zsugorodását valószínűsíthetik. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium koncepciójában 1991 és 1992. években az energetikában, az alapanyag- és feldolgozóiparban, az építőiparban erős recesszióval számol, fellendülés kezdődhet 1992-ben. A jelenlegi körülmények inkább az IPM előrejelzését, támasztják alá. A bruttó termelési érték és a foglalkoztatottak számának alakulásáról az 1. táblázat tájékoztat. Bruttó term. é. MdFl A foglalkoztatottak sz. E. IB Ágazat 1990. 1991. 1992. 1993. 1994 1990. 1991. 1992. 1993 1994. Energia szektor 158,8 147 138 130 123 121,2 90 87 82 80 Alapany. gyártás 133,6 123 110 105 105 119,0 80 73 65 65 Feldolg. ipar 748,0 690 680 700 732 776,4 600 590 583 555 Összesen: 1040,4 960 928 935 960 1016,0 770 750 730 700 Építőipar 123,4 107 102 102 104 220,0 198 184 182 182 I. táblázat Az ipari koncepció szerint az ágazatok kilátásai igen különbözőek. A válságos, illetve a piacaikat vesztett ágazatok vállalatainak leépülése elkerülhetetlen. A gazdaság korszerűsítése termékszerkezet és piacváltás rögös útján valósítható meg. A vállalatok egy része még képes lehet a túlélésre, kisebb része alkalmassá tehető a dinamikus fejlődésre. Az ipari szerkezet átalakulását a mlajdonosi szerkezetváltás, a külföldi és belföldi működő töke hatékony bevonása, a vállalkozásbarát környezet kialakítása, az innováció és a műszaki fejlesztés segítheti elő. Az ipari szerkezet átalakítása szükségszerűen hat az erősáramú iparra. A villamosenergia ipar, a villamosgép és készülék ipar szorosan kötődik a többi iparághoz. A villamosenergia a gazdaság valamennyi termelő ágazatában a termeléshez szükséges alapvető szolgáltatás, a háztartási szektorban pedig a legfontosabb energia. A villamosenergia ipar néhány ágazat, Uletve alágazat termékének legfőbb fogyasztója, igényeivel meghatározóan befolyásolja ezek fejlődését. A villa-