Vonal és hasáb [antikvár]

PATAKI GÁBOR A MŰVÉSZET NYÚJTOTTA FÜGGETLENSÉG Első pillantásra talán túl szigorú, szinte aszketikus gesztusnak tűnhet egy művész részéről, hogy a róla szóló kiadvány témáját egyetlen motívumcsoportra, a nagyjából párhuzamosan futó vonalakra, illetve az ebből létrejövő téglatestekre, hasábokra, oszlopokra szűkíti le. Valójában a válogatáskor a publikálásra kerülő anyag sokszorosából kellett kiemelni egy-egy sorozat jellemző darabjait, a művész sokoldalúságát bizonyító műveket. Pedig Matzon lassan, nagy műgonddal, a könnyebb megoldásokat mindig elkerülve dolgozik. Lehetőleg minőségi anyagokat használ, a nagyobb méretű művek technikai előkészítése hosszú ideig tart. Fogalmazhatnánk úgy is: perfekcionista művész. Itt azonban mindjárt finomításra szorulunk: a maga módján, kissé szabálytalanul törekszik a tökéletességre. Alkatából, indíttatásából eredően konstruktivista, geometrikus formákkal dolgozó alkotó, ilyen típusú kiállítások, csoportok (például a MADI) résztvevője, mégsem sorolható egyértelműen az irányzat tagjai közé. Sok műve a klasszikus-utópikus konstruktivizmus hűséges, de hiteles aktualitásokat is őrző recepciójáról tanúskodik, vannak neo-geo alkotásai, többükön pedig játszik, szándékos „hibákat" rejt el rajtuk, vagy ravasz idézőjeleket, innovatív képessége és művészi szuverenitása bizonyítékaként. Nem fog hát fáradni, fásulni a szem a reprodukciókon sorjázó vonalak, hasábok, oszlopok láttán. Ráadásul az elsősorban festményei és reliefjei révén ismert művész most komoly szobrászati anyagot is felvonultat. Közöttük is akadnak nyilvánvaló hommage-ok, mint például Kassák azóta elpusztult archi-tektonikus szobrait megidéző, egymáshoz ragasztott, különböző magasságú és vastagságú faoszlopok tektonikáján és ritmikáján alapuló művek. S emellett Matzon Ákosnak nagyon is kedvére való az összeépítés, az alapjában egyívású, de kisebb részleteikben eltérő elemek sorolása, rendszerbe és összefüggésekbe rakása, történjen ez amúgy minden bizonnyal megvalósítható köztéri plasztikák modellezésével, finoman faragott, még „kézmeleg" fadarabok egymáshoz illesztésével, vagy akár az ócskapiacon vásárolt mángorlók csoportba fűzésével. S mindjárt következik Matzon egyik előszeretettel használt megnyilvánulási formája, a „két és fél" dimenziós, ugyan körbejárhatatlan, de erőteljes plasztikai hatásokkal operáló, árnyékot vető relief Egyik variáns a hellyel-közzel (a Carl André-i értelemben minden bizonnyal) laposszobornak nevezhető, parkettavastagságú lécekből összeállított, leginkább a földön fekve érvényesülő együttes, a „shaped canvas" helyett amolyan „shaped relief", a matzoni művészet szigorúbb, tisztább és szűkszavúbb változatának eleme. Vannak aztán falkép-reliefek is, melyek szorosabban kötődnek a klasszikus konstruktivizmus formanyelvéhez, chiliasztikus tisztaságuk legfeljebb néha zavartatik meg, akkor is a háttér vastag anyagrétegének festőkéssel szétkapart hullámzó felületei révén. Ahogy a szobrok, úgy a reliefek sem