Water [antikvár]

Egyszer, réges-régen Peter Finch volt az első személy Nagy-Britanniában, aki felkért, hogy nyilvánosság előtt felolvassam a verseim. Ez még az Oriel könyvesboltjában volt, Cardiffban/Caerdyddban. Isten áldja érte. A közönség Chris Torrence-ből és három birkából állt, akik közül egyik sem beszélt angolul. Kovács Kinga sok évvel ezután született, felnőtt, és járt egy költészeti órámra Budapesten, majd eltűnt. Egyszer hirtelen újra feltűnt egy költői műhely kellős közepén - lángolóvörös aggyal.Azóta Peter Finch felhagyott könyvesbolti mindennapjaival, és a tar, walesi hegyek bárdjává vált. R. S. Thomasszal ellentétben vidám-vén lélek. Kovács Kinga, mélyebben a föld alatt, mint a Tilos Rádió valaha is, vidám-ifjú lélek. Soha jobb párost egy ilyen őrült vegyes vállalkozás kivitelezésére, mint a walesi költő-szárnyas, és a mádzsár szárnyasköltő duója. Az egyetlen csalódást az okozta, hogy Peter nem ment el a végletekig, és nem ültette át a verseit a képzeletében magyarnak élő nyelvre, hogy aztán Kinga vissza (vagy előre) fordítsa angolra, az ő lenyűgözően találékony módján. Na, az nem lenne semmi. Legközelebb tüzet?