XIX. Nemzet és Művészet [antikvár]

Nemzet-meghatározások „A nacionalizmus egy, a tizenkilencedik század elején Európában feltalált doktrína. Azzal az igénnyel lép fel, hogy megszabja a népességnek azt az egységét, amely megfelel a saját kizárólagos kormányzatának, az államban testet öltő legitim hatalomgyakorlásnak, valamint az államokba szervezett társadalom helyes felépítésének. A doktrína, röviden szólva, úgy tartja, az emberiség, természete szerint, nemzetekre oszlik; a nemzetek saját jellegzetes tulajdonságaikról ismerhetők fel; végül a kormányzat egyedül legitim típusa a nemzeti önkormányzat." Mindez annyira magától értetődő, hogy már szinte természetesnek is hat a Nyugat politikai retorikájában. „Röviden összegezve [ ]: a »nemzetiség« a történelem igen régi képződménye, hasonlóképpen igen régi a »társadalom« mint szuverén politikai közösség koncepciója és a »politikai lojalitás« kategóriája is, anélkül azonban, hogy e három közt régi korokban és struktúrákban belső összefüggés létezett volna; ami új, s csakis a 18. sz. vége óta létezik, az e három kategória történeti fúziója és funkcionális viszonya: a »nemzet«, ahogy ma értjük." "A nacionalizmus elsősorban olyan politikai alapelv, amely a politikai és nemzeti egység tökéletes egybeesését vallja. [ ] Röviden: a nacionalizmus a politikai legitimáció olyan elmélete, amely szerint az etnikai határoknak nem szabad keresztezniük [cut across] a politikaiakat, valamint és mindenekelőtt, hogy adott államon belül semmiféle etnikai határ ne válassza el a hatalom birtokosait a többi állampolgártól - ezen eshetőséget az elv általános megfogalmazása formálisan is kizárja." "Az antropológia szellemében [ ] a nemzet következő meghatározását javaslom: elképzelt politikai közösség, melynek határait és szuverenitását egyaránt veleszületettnek képzelik el. Elképzelt, mivel még a legkisebb nemzet tagjai sem ismerhetik meg a nemzet más tagjainak többségét, nem találkoznak velük, még csak nem is hallanak róluk, elméjükben mégis létezik annak a képe, hogy egyazon közösséghez tartoznak."4 Továbbá: „A nemzetet behatároznak képzelik el, mivel még a legnagyobb is - foglaljon akár milliárdnyi embert magába - véges határokkal rendelkezik (még ha tágíthatok is ezek), határvidékein túl pedig más nemzetek élnek." Valamint: „Szuverénnek képzelik el, mert a fogalom abban a korban született, amikor a felvilágosodás és a forradalom lerombolta az isteni elrendelést követő, hierarchikus dinasztikus birodalmak legitimitását. Az emberi történelemnek abban a szakaszában, amikor egyetlen világvallás híve [ ] sem hagyhatta már figyelmen kívül ezen vallások pluralizmusát, valamint [ezen hitek] ontológiai elvárásainak és a területi elterjedtségük közti különbségeket, az éretté váló nemzetek szabadságról álmodtak [ ]. E szabadság záloga és jelképe a szuverén állam. Végül pedig közösségként képzelik el, mivel függetlenül az épp fennálló, bármely nemzetben jelen lévő egyenlőtlenségtől és kizsákmányolástól, a nemzetet mindig mély, horizontális bajtársiasságként fogják fel."