XVIII. Országos Grafikai Biennále, Miskolc [antikvár]

Harmincöt éve, 1961-ben a Miskolci Nemzeti Színház akkor felújított épületében nyílt meg az első Országos Grafikai Biennálé. Az 1956-os forradalom után, fojtott állapotából újra kis lélegzethez jutó művészeti élet, a függetlenségi harc traumája által, annak kudarca ellenére megpezsdül az országban.Művészeink ha résnyi és ellenőrzött utakon is, de kitekinthetnek Európa felé. Régen áhított információk jutnak el a fiatal, tudásra éhes alkotókhoz.A korszellemet tükröző, napi megújulási kísérleteit a művészetnek éppolyan szomjas kíváncsisággal értelmezik maguk számára, mint az ötvenes években a "dekadens, nyugati" bélyeggel megpecsételt és tiltott izmusok már klasszikusnak számító értékeit.A magyar grafika is új utakat keresve, szellemében és formanyelvében megújul a fiatalok kezdeményezései, személyes küzdelmei, sokszor tragikus küldetése nyomán.Miskolcon ilyen körülmények között jöhetett létre az a műhely, amelyet Feledy Gyula a Krakkóban frissen diplomázott grafikus hozott létre igen mostoha körülmények között sorstársaival, és amely ezek után a művésztársak sorát vonzotta és kötötte a városhoz. Igy a már elhunyt nagydíjasait: Kondor Bélát, Csohány Kálmánt, Lenkey Zoltánt, Rékassy Csabát.Ez a szellem és akarat szülte azt a biennálé sorozatot is, amely immáron több mint három évtizeden át a magyar grafika önismereti fóruma még akkor is, ha voltak, akik idő előtt vagy egy idő után távol maradtak e találkozóktól.Visszatekintve ennyi év távlatából: a biennálék sora a természetes korrekciókat nem nélkülözve mégiscsak tükrözi a magyar grafika alakulását, belső tartalmi, koncepcionális, stílus-és formaváltásait ugyanúgy, mint magának a műfajnak az önazonosságból, az eszközhasználat kihívásaiból, a képi információrobbanás sokkjából adódó belső vívódásait.Ha közvetett módon is, de a hetvenes évektől a biennáléra meghívott külföldi művészek jelenlétével lehetőséget adott a nemzetközi összevetésre, a válogatott anyagból rendezett külföldi kiállítások pedig a magyar grafika értékeinek más országokban történő megismertetésére.A Miskolci Galéria akkor a vidék első kiállítási intézménye 1967-től ad otthont e rendezvénynek, és azóta is értő ápolója, szervezője kíván lenni a grafikus szakma e kétévenkénti fórumának.A város kultúrát mecénáló gondoskodása, valamint adományok és gyűjtés nyomán a galéria intézményekkel és gyűjteményekkel bővült.Szalay Lajos, Kondor Béla, Feledy Gyula állandó kiállításai és gyűjteményei mellett, az Alkotóházábandolgozott művészek jelentős kortárs anyagának is gondozója. A város központi helyén, a műemléki Rákóczi ház felújításával és bővítésével pedig korszerű múzeumi épületbe költözött. A sokszorosított grafika vonatkozásában országos gyűjtőkörű múzeum lett.A XVIII. Országos Grafikai Biennálé így most, 1996-ban a magyar honfoglalás ezeregyszázadik évfordulóján, a magyar grafikus szakma, a város és a Miskolci Galéria ünnepe is egyben.Kisérő kiállításaival, az ez évben vendégként meghívott szlovák grafikusok és a Magyar Illusztrátorok Társaságának bemutatkozásával, reményeink szerint továbbra is a művészet nemzeti és egyetemes értékeit erősítő rendezvénye marad a magyar kultúrának.Dobrik Istvánt was 35 years ago that the first National Biennial Exhibition of Graphic Art was opened in the then renovated building of the Miskolc National Theatre. At that time the artistic life of the country was getting to a state of rebirth after the 1956 revolution and the trauma of the fight for independence, or probably just because of the failure.The artists could get a look of Europe again -though the routes were very narrow and always controlled. The young creators who had had an intellectual curiosty could get some information again that they had been looking for so long. The everyday renewal experiments of arts reflecting the spirit of the age were interpreted with the same curiosity as the values of the decadent, prohibited isms that had been branded as "western" in the 50s.Hungarian graphic art was regenerated both in its spirit and form at the same time, looking for new ways, it revived by the private venture, individual initiative, sometimes tragic mission of young artists.Within these conditions did it happen that a workshop of graphic art came to life in Miskolc. The leader of the group was Gyula Feledy who had just got his diploma at the Krakow Academy. He and hisassociates attracted many collegues to the graphical workshop and to the town ( such as the deceased Béla Kondor, Kálmán Csohány, Zoltán Lenkey, Csaba Rékassy).It was this spirit and strong will that gave birth to the series of biennial exhibitions that has been a self-knowledge forum of Hungarian graphic art for more than three decades even if some artists left the exhibitions after a while.Looking back after so many years we have to state that the biennial exhibitions not neglecting some natural corrections could and still can reflect Hungarian graphic art with its conceptual, stylistic and formal changes as well as its inner struggle deriving from the visual information shock and the challenges of the genre itself.From the 70s the biennial exhibitions could give a kind of international comparison partly because of the presence of the foreign artists that have been invited to the show, partly because of the fact that a selection of the exhibitions is more and more often exhibited abroad thus showing the values of Hungarian graphic art.The Miskolc Gallery of Fine Arts - the then only exhibiting institution of the provinces - has been hosting the Biennal Exhibitions of Graphic Art since 1967 and this institution has wished to be the appreciative cultivator and organizer of this forum.The Miskolc Gallery of Fine Arts has grown richer: new institutions and collections were given by the patroning municipality and some sponsors. Besides the permanent exhibitions and collections of Lajos Szalay, Béla Kondor and Gyula Feledy the Miskolc Galley has been managing the contemporary material of those artists that have been working in the Creative House of the town.The Miskolc Gallery has moved into a new, up-to-date building in the centre of the city; the renovated historic Rákóczi-House has become the new home of the institution. It has been a nationwide collecting museum of print and graphic art.Thus the 18th National Biennial Exhibition of Graphic Art in 1996 has become a unique celebration of the Millecentenary Anniversary, Hungarian graphic art and the Miskolc GalleryTogether with its concomitant exhibitions ( such as the exhibition of The Society of Hungarian Illustrators and the show of the invited Slovakian artists ) we hope that the Biennial Exhibition of Graphic Art will remain one of the most important programmes of Hungarian culture straightening both its national and universal values.István DobrikElőszó - próba - nyomat( Miskolc 1996. )Mottó: " Isten áldása, ha valamiből sok van am/ jó, de Isten csapása, ha a rosszból van sok ".Miskolc szereti a grafikusokat. Engem már gyerekkoromban is szívesen látott vendégül nagynéném jóvoltából - nyaranta. Ahol a kerítés tetejéről leugorva ijesztgethettem a felnőtteket, természetesen nem ők, hanem én ijedtem meg, amikor bordó kókuszdióvá dagadt a bokám. Az udvaron a Bolond Istókot adtuk elő magunk faragta bábfigurákkal, nem kis örömére mind a tizenhárom szomszédunknak és különösen Arnoldnak, akinek majdnem birsalma színe és meghatározhatatlan származása volt. Végigvonyította az előadásunkat, hátradobva tenyérnyi selymes fülét. Lillafüredre kirándultunk, a diósgyőri strand hideg vagy a Sajó túl barna vizében fürödtünk. Omlós, valódi vajjal készült vaníliás porcukorral hintett aranysárga kuglófot Miskolcon ettem először. És itt került először hangszer a kezembe, a nagynéném, a hegedű, a madarak és a szomszédok vesztére. A madaraknak egyszerű volt, ők odébb költöztek. A szomszédok nem, de néha megvillant a vatta a fülükben és egy kicsit hangosabban kezdtek egymással beszélni, mint a hangszerrel való ismerkedésem előtt. "Öregek, gyorsan süketülnek" -gondoltam.A nyár gyönyörű volt. Nem tudom, Miskolc honnan sejtette, hogy grafiks palántával van dolga. Én Miskolc helyében csak a vonóval ismertettem volna meg magam.De, Miskolc az Miskolc, szereti a grafikusokat. Most is, amikor nem könnyű szeretni, amikor a művészet szeretete kiment a divatból.Amikor a grafikáról beszélünk, érdemes elfelejteni a technikát: egyrészt, mert nagyon egyszerű, a gyerek is felismeri: magas, mély sík, síknyomás. Másrészt nagyon bonyolult: grafikusokat lehet néha látni, amint tapogatják, szagolják a lapot, igyekszenek megfejteni hogyan készült. Kétségtelenül sok rafinált fogás van, és a jó nyomópapír és festék is lényegesen befolyásolja a nyomás minőségét. Mégis azt a grafikát szeretem, amiben nem a technikát, nem a művességet csodálom. Ezzel nem azt mondom, hogy nem lehet technikailag bonyolult, vagy műves a lap, csupán azt, hogy ne vegyem észre a bravúrt, az ülőgumókon töltött órákat. Szerencsére a magyar grafika régen kinőtte ezt a "grafiko-fóbiát" és képekel csinál tenyérnyi fekete-fehéret, fal méretű színeset. Puszpáng haránt dúcról, kerítés deszkáról, műanyag lapról, polírozott lemezről. Használ fotót, xeroxot, computert és ki tudja, még mi mindent